Hiába fojtogatsz a szerelmeddel, ezzel már rég elkéstél...

Egymással szemben ültek, két külön asztalnál. Ádám egész testében vibrált, egy nyugodt pillanata sem volt, folyton Edina tekintetét kereste, mintha olvasni akart volna belőle.

Azt fürkészte, hogy a volt párja szemében lát-e szomorúságot, csalódást vagy hiányérzetet. Valamit, amiből úgy érezheti, hogy őt nem lehet csak úgy egyszerűen elfelejteni és túllépni rajta. Hogy a szakítás gyászt jelent számára, nem pedig az újrakezdés lehetőségét. A nő azonban kapcsolatuk feldolgozását tekintve láthatóan már egy másik szakaszban járt - ott, ahol a fájdalom elmúlt, és a sebek gyógyulni kezdtek.

Tíz év kötötte össze őket: vegyes érzelmekkel, emlékekkel és tapasztalatokkal. Az arányokat, hogy mennyire volt jó, rossz, elviselhetetlen, már egyikük sem kereste. Csak azt tudták, hogy valami tönkrement. Edina szerint örökre, végérvényesen, rendbehozhatatlanul.

Nem ad több esélyt ennek a házasságnak, be akarja fejezni, és előre tekinteni - még akkor is, ha egyelőre nem lát mást, csak az ürességet. Nincs új partnere, azt sem tudja, hogy képes lenne-e még egyszer férjhez menni, szeretne-e még egy gyermeket vagy sem. Ezer megválaszolatlan kérdés keringett a fejében, de a lelkét egy ideig mentesíteni szeretné a terhek alól, épp eleget szenvedett az elmúlt években.

Titkon ő is tudta, hogy egyetlen szál sem köti már össze őket, nincs ami reményt adjon, mégsem akarta végleg elengedni ezt a kapcsolatot. Hiába szerette volna ismét érezni, hogy vonzó férfi egy másik nő számára, nem tudott továbblépni, de az is lehet, hogy egész egyszerűen azt nem akarta, hogy a felesége egy másik férfit szeressen.  

- Nem haragudnod kellene, hanem elengedned a múltat és a jövőt tervezni! - vágta oda váratlanul.

- Azt teszem, ezért vagyunk most itt, a bíróság épületében, a tárgyalóteremben - felelte Edina higgadtan.

Forrás: Shutterstock

A férfinél ebben a pillanatban összeomlott valami, áttört a gát, és minden apró-cseprő mozzanatot meg akart osztani a jelenlévőkkel, de a bíró állandóan figyelmeztette, hogy "Ez nem tartozik ide." Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem tudja még elengedni ezt a dolgot - ám már az első tárgyalási napon szembesült vele, hogy ezzel a problémával egyedül van.

- Felteszem, nincs megállapodás vagy közös megegyezés? - összegezte végül a bíró.

Számára is egyértelmű volt, hogy a két fél teljesen mást akar, máshol tartanak a feldolgozásban, más irányba indultak el, más célokkal. Ha pedig egyikük válni akar, úgysem lehet a házasságot megmenteni.  

- Az ugye világos, hogy ha a felesége úgy szeretné, mindenképpen felbontjuk a házasságot? - folytatta.

Egyértelművé akarta tenni, hogy ha már így alakult, jobb lenne minél hamarabb túlesni rajta, hogy ne áldozzanak erre feleslegesen további heteket. A férj azonban hajthatatlan volt. Továbbra is ragaszkodott a házasságukhoz, ami pedig már nem volt több egy törékeny, elsárgult száraz falevélnél, amelynél egy apró érintés is végzetes lehet, hiszen porrá zúzza, és végleg megsemmisíti. A szél pedig felkapja az apró darabkákat és messzire repíti, emléket sem hagyva utána.

Ádám verejtékezve ébredt

Tudta, az egész csak álom volt, de abban is biztos volt, hogy sose akarja valósággá formálni. Azon a reggelen eldönttte, küzdeni fog a házasságért, méghozzá szelíden, de határozottan!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek