Elbeszélünk egymás mellett - Nők és férfiak tényleg ennyire nem értik meg egymást?

Hogy miért? Mert a kommunikációnak van egy alapja: erőszakmentes, tudatos, sorolhatnám. Minden mást csak erre lehet építeni. Ha tudok nyugodtan, erőszakmentesen kommunikálni az érzéseimről is, az már félsiker. Én úgy látom, hogy sokszor nem maga a férfi-nő párbeszéd siklik ki, hanem maga az alap. A többi már csak hab a tortán.

Tény, hogy alapvetően másképpen gondolkodik és érez a két nem. Ez teljesen rendben is van. Bármit is sulykoljon a világ, jó, ha mindenki megmarad annak, ami, minden jellegzetességével, jellemzőjével együtt. Nem jó ötlet ettől eltérni. Férfi és nő egyenértékűek, de nem egyformák. Én nőként biztosan nem szeretnék férfimód létezni, és annak sem örülnék, ha a családom férfitagjai nőként viselkednének. Attól izgalmas az egész, hogy harmonikusan megéljük a női szerepeinket is.

Sokat gondolkodtam ezen. Akár a saját életem, akár mások beszámolói kapcsán. Rengeteg történetet hallottam és tapasztaltam. Vicces, röhejes, néha fájó félreértésekről. És mindig arra lyukadtam ki, hogy egy dolog számít: ismerni kell és elfogadni egymást. A különbözőségekkel együtt. Nem kell átformálni senkit. Sem férfit, sem nőt. Önmagának kell meghagyni mindenkit, s akkor az alap rendben lesz. A többi meg jön magától. Persze nem árt, ha megismerjük egymás felfogását...

Van egy előadó, Mark Gungor. Az előadási Férfi és női agy címen találhatóak meg. Könnyesre nevettem magam az összesen. Úgy néztem végig, hogy egyszer sem untam meg. Hol az asztalt, hol a térdemet csapkodtam: "Tényleg! Tényleg így van! Tényleg így csináljuk, ez mekkora!"

De nemrég olvastam egy érdekes tanulmányt is a témában. A kutatásokból egyértelműen kiderült, hogy a különbségek nem is annyira számottevőek. Az agyi funkciók a beszédközpont szempontjából majdnem teljesen ugyanazok mindkét nemnél. Akkor mi okozza a különbséget? A későbbi évek. A neveltetés, a szocializálódás, a társadalmi elvárások és a minták, hogy miként kell viselkedni férfinak és nőnek.

A férfiak lényegre törően közölnek konkrét információkat, míg a nők beszélgetései érzelmi alapúak.
A sikerhez vezető út mindössze annyi, hogy meg kell tanulni az odafigyelő és megértő kommunikációt, amivel ki tudjuk fejezni az érzéseinket, akár frusztrációinkat is, miközben megértő hallgatásra találunk. Ha ez működik, minden más elhanyagolható.

Hogy csak egyetlen példát említsek, ami gondolom, mindenkinek ismerős lesz.

Talán meg is jegyzi: a lényeget mondd már! Erre a nő dühös lesz. És jönnek az alaptalan vádak: "Nem is figyelsz rám! Már ki sem önthetem a lelkem, mert téged nem érdekel!" És kész a vita.

Pedig mi történt? A férfi racionális. Az agyának azt a részét használja többet. Ha baja van egy szerettének, szeretne segíteni. Megoldani. Ő már ezen gondolkodik, de az érzelemáradattól lefagy. A nő pedig befrusztrálódik és elkezd kombinálni: "Már nem szeret. Nem figyel rám. Biztos van valaki más. Mire gondol, amikor így néz rám? Mindig belém fojtja a szót."

Ami biztos, hogy minden félreértés elkerülhető. Mit kell tenni? Először is, ahogy fentebb írtam, alap kommunikációs technikákat kell tanulni. Másodszor pedig meg kell ismerni alaposan a másik nem működését, gondolkodását. Érteni kell a másikat és elfogadni. És akkor világbéke lesz.

Nyitókép: Shutterstock