párkapcsolat kibeszélő konfliktus férfivélemény
Valószínűleg egy hosszú távú kapcsolat sem zökkenőmentes, ami természetes, ha két ember sok időt tölt el együtt. Ennek alapvetően még nem kéne problémát jelentenie, hiszen sokszor valami apróság az, ami zavar minket/a másikat, és amit könnyen és egyszerűen meg lehetne beszélni vagy oldani. No, de mi van akkor, ha nem tudunk magáról a problémáról?

Első körben most olyan bagatell dolgokra gondoljunk, mint pl. amikor kedvesünket zavarja, ha szerteszét hagyjuk a ruhánkat, esetleg kevesebbet mosogatunk a kelleténél. Mi a megoldás ilyen esetekben? Szól, és változtatunk ezeken, nem áll semmiből.

Mi a rossz megoldás? Ha nem szól, csak vár és vár, hátha magunktól észrevesszük (mi persze nem vesszük észre), aztán egyszer csak kibukik belőle, de a több heti/havi hallgatás miatt már sokszorosan felnagyítva, esetleg hevesebb stílusban, ami meg veszekedést generál.

Mert hogyan is vennénk észre, hogy valami nem tetszik neki, ha nem szól? De hogy ne csak ilyen „apróságokat" említsünk, megesett már velem olyan is, hogy kezdtünk elhidegülni egymástól, ám egyikünk sem beszélt erről a másikkal. Tudom, jó nagy butaság, de mégis. Aztán amikor már késő volt, összeültünk és kiderült: Ő arra várt, hogy én lépjek valamit, én pedig arra, hogy Ő...

Persze ebből is tanultam: mivel alapjáraton konfliktuskerülő vagyok, ezért néha magamat is rá kell vennem, hogy szóljak, ha baj van. Néma gyereknek anyja sem, ugyebár. Mert arra várni, hogy maguktól megjavuljanak a dolgok, hogy az idő segít, egyszerűen hülyeség. Ha igazán akarjátok, akkor ti ketten tudtok tenni azért, hogy megjavuljon, aminek meg kell, nem pedig egy külső tényezőtől kell megoldást várni. „De ha megvan az igazi, akkor nincsenek is problémák!" – kiálthatnak fel egyesek, és szívből kívánom, hogy igazuk legyen, de a gyakorlat sajnos mást mutat.

Forrás: Shutterstock

De az is tény, hogyha két ember igazán szereti egymást, találnak megoldást a problémákra, vagy legalábbis addig próbálkoznak, amíg van rá energiájuk.

Aztán persze ott a másik véglet is, amikor nem hogy hallgatna valaki, hanem egyfolytában panaszkodik. Ráadásul nem is jogosan, mert pl. olyan dolgokat kifogásol, mint hogy túl hangosan nyel az ember ivás közben. MÉGIS HOGYAN NYELJEN VALAKI MÁSKÉPP, MINT AHOGY SZOKOTT??? Szóval ilyen helyzetben nem csodálkozom, ha a másik fél egy idő után inkább kimenekül a kapcsolatból, mivel elfogynak az energiái, meg a kedve is, hiszen egyfolytában kritizálják. Ez azért sokat ki tud venni az emberből.

Egy szó, mint száz, én azt az elvet alkalmazom egy kapcsolatban, amit a munkában is: ha bármi probléma van, szóljon a másik fél, és megpróbálok javítani rajta, ne pedig az legyen, hogy egyszer csak kirúgnak szó nélkül, mert az nem a legjobb érzés. Persze ekkor sem kell elkenődni, nem győzöm hangsúlyozni: nem Ő volt az igazi, legalább időben kiderült, lehet tovább keresni azt, akit megérdemlünk, és aki megérdemel minket. Ez a titka mindennek: a kommunikáció. Ne féljetek kommunikálni, mert amit megoldhattok az elején pár mondatban, azt később csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem. Sok sikert!

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.