Én voltam a feleséged, az a nő pedig a lelkitársad...
Andrea 10 éve ment férjhez. Társkeresőn ismerkedtek meg a párjával. Nagy szerelemnek indult, hamar házasság lett belőle. Mindenki tökéletesnek gondolta a kapcsolatukat, hiszen annyira összeillettek.
Szépek voltak együtt, és mivel már mindketten túl voltak egy rossz házasságon, mindent megtettek, hogy ez most sikerüljön - legalábbis egy darabig... Egyik este azonban a férfi vacsorával várta otthon Andreát - ami nem volt rá jellemző. Leültette, és elmondta neki, hogy van egy lelki társa - az egyik kolléganője -, akivel jókat beszélgetnek.
Aki megérti a lelki problémáit (nem úgy, mint a felesége), aki hasonló mentális problémákkal küzd - sőt, ő is cukorbeteg, tehát minden téren megértik egymást. De természetesen nincs több köztük. Andreát megrázta a hír, de úgy gondolta, ad időt a párjának, hátha túljut ezen a hülyeségen. Közben elkezdett leskelődni és nyomozgatni utána.
Látta a simogatásokat, összebújásokat egy kávézó sötét zugában, és a parkban elcsattant szenvedélyes csókot. Kínozta a látvány, borzasztóan szenvedett, de várt. Bízott a házasságában, és persze a párjában. Aztán a férje kimondta, amitől Andrea mindig is rettegett: válni akar!
A feleség mindent bevetett, hogy megmentse a házasságát. Próbálta újra elcsábítani az urát: új parfümöt vásárolt, és gyertyafényes, pezsgős vacsorával, szexi fehérneműben várta. Az ágyban olyan dolgokat tett, amit a házasságuk 10 éve alatt sohasem. Máskor pedig a férfi eszére próbált hatni, hogy közel 50 évesen már túl öreg az újrakezdéshez. A válással anyagilag rosszul jár, mert ő igenis kikéri a részét a lakásból - még akkor is, ha az a házasságkötésük előtt csak a férfié volt. Ugyanis azóta egy vagyont költöttek rá együtt.
Volt, hogy sírt, rimánkodott, könyörgött, mert ő képtelen egyedül folytatni az életét. Néha elszámoltatta az idejével, ellenőrizte a telefonját, próbált minden percben vele lenni, közös programokat szervezett, hogy ne tudjon a Nővel találkozni. Sőt, levelet írt a Nőnek. A személyes találkozáshoz nem volt mersze. Kifigyelte, hogy hol lakik, hová kíséri haza a férje egy-egy találka után, így kézenfekvő volt, hogy a postaládájába csúsztat egy szívhez szóló levelet.
Az első levélben Andrea tudatta a Nővel, hogy mennyire szeretik egymást a férjével, milyen szexcsatákat vívnak még mindig az ágyban, és kérte, hogy ne zaklassa tovább a párját, mert a házasságuk jó, minden téren rendben van.
A másik levél pedig arról szólt, hogy mi mindent veszít a férfi, ha felbontja a házasságát. Anyagilag teljesen a padlóra kerül, ahonnan nem fog tudni talpra állni, hiszen a férje egy gyenge jellem, egy csődtömeg.
A férj végülis rábólintott, hogy jó, próbálják meg helyrehozni a házasságukat. Maradjanak együtt, de egyelőre külön kasszán. Andrea beleegyezett, bár ez a külön kasszás dolog nem nagyon tetszett neki, mivel a párja banki szakember lévén jóval többet keresett, mint ő, adminisztrátorként. Hát legyen! A lényeg, hogy együtt maradnak!
Este a férj zavartan viselkedett, majd elvesztette az eszméletét, ezért Andrea kihívta a mentőket. Mikor magához tért, bevallotta, hogy 6 patron inzulint adott be magának, mert öngyilkos akart lenni. A kórház pszichológiai osztályára került, és a feleség egész nap ott ült az ágya mellett, lesve minden gondolatát. Nem beszélgettek. A férfi csak egyszer szólalt meg: a telefonját kérte, hogy értesíteni tudja a Nőt, hogy kórházba került, meg akart halni - mert nem bírta feldolgozni a tényt, hogy nem lehet vele többé...
Bata Judit novellája
Nyitókép: Shutterstock