Egy neandervölgyivel élek együtt, aki az orrom alá szellent, és még büszke is rá!

Ültünk a barátnőmmel a kávénkat kortyolgatva. Láttam, hogy zaklatott, látszott, hogy jár az agya. A tekintete el-elkalandozott, többször rákérdezett, miről beszéltem. Egy darabig erőlködtem, de aztán nekiszegeztem a kérdést: "Van valami gond?"

Végre rámnézett és félrehúzta a szája sarkát. Úgy nézett ki, mint aki komolyan küzd valamivel. Hümmögött, nyöszörgött, én már mindenfélét képzeltem. Baj van. Beteg. Talán gyógyíthatatlan. Vagy szakítottak a pasasával. Vagy tudom is én. És akkor végre, nagy nehezen kinyögte.

Szerinted rendben van, ha egy pasas fingik meg böfög?Bevallom, egy pillanatra lefagytam. Csak néztem rá leveses tányér szemekkel. Aztán szégyen, nem szégyen, kirobbant belőlem a röhögés. Annyira nevettem, hogy átragadt a barátnőmre is. Először csak elmosolyodott, de aztán elsodorta a lavina és csatlakozott. Ültünk ott a kávézóban, két nőszemély, könnyesre röhögve magunkat. Egy-egy szófoszlány kijött ugyan belőlünk, de hosszú percekig szinte levegőhöz sem jutottunk. Mindenki minket nézett. Gondoltam is, na, megvan a vélemény rólunk, két nem normális liba, teljesen megőrültek, skandalum, ahogy viselkednek. Bevallom, cseppet sem érdekelt. Roppant jól szórakoztam a megrökönyödött arcokon. Igaz, voltak páran, akik velünk mosolyogtak, de a többség inkább botránkozni szeretett. Rájuk hagytuk, és odafordultam Borcsához:

"Ez most komoly? Mire gondolsz pontosan? Szerintem ilyet mindenki csinál. Hozzá tartozik az emberi léthez. Kínos, nem kínos, ez van."

Forrás: Shutterstock

 

Borcsa egy darabig csak bámult rám, aztán kibökte, ő is így gondolja. De van egy kis gond. Talán nem is kicsi, mert ő már a válást fontolgatja. Kiderült, hogy élete szerelme megállás nélkül műveli ezt a két tevékenységet. Nem érdekli, hogy esetleg ez zavaró, nem érdekli, hol vannak. Gond nélkül kiereszt bármit, bárhol. Figyeltem a barátnőmet, néztem, ahogy az arca egyre jobban kivörösödik és csak mondja és mondja. Hogy Ákos otthon egy igénytelen barom. Fingik és büfög állandóan: evés közben, amikor ágyba bújnak, ha tévét néznek, bármikor. Persze, normális dolgok ezek, de egy határon belül.
Egy neandervölgyivel élek együtt!– háborgott Borcsa.

Elmesélte, hogy tisztában van azzal, hogy mindenki műveli ezt a két dolgot. És természetesek is. Meg inkább ezek jöjjenek ki, mint a mentő. De azért lehetne diszkréten is intézni. Oké, néha kicsúszik ez-az, akkor is, ha együtt vannak. Nem gond. De amikor állandóan?! Mindig?

Amikor úgy elgázosítja a hálószobájukat, hogy menekülni kell, mert nem lehet levegőt venni? Nem lehet, mert csak gáz van, az meg fojt. És ehhez jön még a büfögés is: mélyről, bődülve, tátott szájjal. A szagról szintén nem beszélve.
Oké, csináljuk. Ki is csúszhat néha. De egyébként ki lehetne menni a mosdóba. Mert totál kiábrándító. Tiszteletlenség is ilyen mértékben. A másik totális semmibevétele. Persze, normális dolgok. De attól nem kell ilyen formában élni vele.

"Tudod, már a válást fontolgatom. Mert Ákos folyton kiröhög, ha szólok. És már csak azért is csinálja. Rám néz röhögve, szól, hogy na ezt hallgasd és nyomja. Minél rosszabbul érzem magam, annál jobban csinálja. Semmibe vesz. Ez szerinted normális? Mert szerintem nem. És bevallom őszintén, ha valaki ennyire tojik rá, hogy nekem ez rossz, akkor ott nincs keresnivalóm."

Bevallom, nem tudtam erre mit mondani. Nekem sem lenne elviselhető. De most mondjam azt, hogy beszéljen vele? Biztos ezerszer megtette már. Javasoljam, hogy lépjen le? Nem akarok én kapcsolatot szétromboló bűnbak lenni. Így hát néztem nagyon okosan és csak annyit tudtam kinyögni:

Igazad van.

Niytókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek