5 dolog, amit az Agymenőkből tanultam

A sorozatok terén új gyöngyszemre bukkantam. A fiam már mondogatta egy ideje, hogy "na, anya, nézz már bele, az Agymenők tetszene neked", de engem valahogy nem vitt rá a lélek. Mondtam is neki, hogy "ugyan már, egy rakás szerencsétlen kínlódik benne, elhiszem, hogy neked ez vicces, de engem nem mozgat meg". Aztán a férjem is macerálni kezdett. Kiderült, hogy ő már látta az összes évad összes részét.

Te jó ég! Ők ketten, a férfiember meg a férfipalánta jókat röhögtek mindig. Na, gondoltam, mit veszíthetek. Fogtam magam, összeszedtem az összes évadot és nekiláttam.

Akkor ért a meglepetés. Több is. Először is az, hogy élveztem. Nem bugyuta, pedig annak néz ki. Szépen lassan betekert. Volt olyan éjszaka, hogy arra eszméltem, pirkad. Ennek azért véget vetettem, de az Agymenők az életem része maradt. A mai napig nézzük és mondhatom, nem bántam meg.

Azon túl, hogy jókat derülök rajta, mindig megállapítom, zseniális az, aki ezt kitalálta. Ilyen karaktereket. Ilyen sztorikat. Nemcsak kikapcsolódásnak nézem most már, hanem emberi és szakmai szemmel is. Rengeteget tanulok belőle, de most igyekeztem összeszedni az 5 legfontosabb tanulságot. 

1. Nagyon fontos a feltétel nélküli szeretet és elfogadás

Ennek kapcsán azt, hogy tényleg léteznek valóban elfogadó barátok, közösségek. Ebben a baráti társaságban bár hasonlónak tűnnek, valójában mindenki más. Mindnek megvan a maga stiklije, rögeszméje. S a többiek, bár néha viccelődnek rajta, mégis tökéletes megértéssel kezelik egymás agymenéseit.

Pontosan úgy fogadják el egymást, ahogyan vannak. Minden hülyeségükkel és idegesítő szokásukkal együtt. S mindezt képesek szeretettel kezelni.

2. A támogató kommunikáció hatásosabb, mint a szembesítés

Magam is jó ideje tanulom és alkalmazom, de ebben a sorozatban mégis kaptam új ötleteket hozzá. Penny és Amy például olyan finoman, szeretettel képesek rávilágítani egymás és a többiek hülyeségeire, hogy az valami elképesztő. Nem durván, nem bántóan, időnként egy csöppnyi szarkazmussal közelednek a csapat azon tagjaihoz, akik a társasági életben nehezen találják meg a helyüket.

Főleg Penny az, aki  "hétköznapi bálkirálynő" személyiségével hatni tud, még a finoman szólva is bogaras Sheldon is hajlandó és képes változni a hatására. A nála kevésbé fura barátai mellett a lány az, akinek köszönhetően időnként már felismeri az iróniát. 

Forrás: CBS

3. A másik ember szeretetnyelvén beszélni sokkal fontosabb, mint elsőre gondolnánk

Ebben a sorozatban csupa fura ember van. Fura figurák, akik mégis teljesen rendben vannak.
Leonard és Sheldon lángelmék, előbbi a kísérleti, utóbbi az elméleti fizika professzora. A laboratóriumban, a kísérletek között érzik otthon magukat, de a való világ kihívásaival nehezen birkóznak meg. Szenvedélyesek és lelkesek, ha egy hipotézist kell  bizonyítani, de suták és félszegek a mindennapokban. Küzdenek a szociális élet kihívásaival, kínlódnak az emberi kapcsolatokkal, különösen Sheldon, aki nem ismeri fel mások érzelmeit, nem tud arcról olvasni és minden kiejtett mondatot szó szerint ért.

Aztán jön Penny és később Amy. Hatásukra már Sheldon egyre több érzelmet képes nemcsak felismerni, de kifejezni is. Ahogyan kedveskedik, ahogyan örömet akar szerezni, a szeretetnyelvek fontosságára hívta fel újra a figyelmemet. Ha valaki nem úgy fejezik ki a szeretetét, ahogy elvárnánk tőle, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy valami nem stimmel vele. Téves gondolataink támadnak, pedig az, hogy máshogyan fejezi ki magát, nem azt jelenti, hogy nem szeret. Csak másképp mutatja ki, és ezt el kell fogadni. Szerintem ez nagyon fontos lecke, érdemes elsajátítani.

4. Nem könnyű, de van kiút a fojtogatóan rátelepedő anya bűvköréből

Howard az anyjával, az ő árnyékában él, aki a harmincas éveiben járó felnőtt férfire még mindig kisfiúként tekint, s úgy is bánik vele. Ám nemcsak a négy fal között, hanem azon kívül is, ami roppant kellemetlen a többek között a NASA-nak is dolgozó mérnöknek. Ugyanakkor a "kisfiúnak" vannak olyan feladatai is, melyeket szülei válása óta apja helyett vállalt magára, tehát egy kettős szerepben van, csak éppen önmaga életét nem élheti úgy, ahogy szeretné. Ráadásul anyja viselkedése miatt folyton szégyenkeznie kell, gyakran kínos helyzetbe kerül miatta. A férfi emiatt ambivalens érzésekkel küzd. Ingázik a szeretem anyámat és a halálra idegesít anyám állapotai között.

Egészen Bernadett érkezéséig, aki Howard szerelmeként, majd később feleségeként hihetetlen finom módon, pozitívan manipulálva, szépen rávezeti, hogyan válhat ki a mérgező közegből. Olyan kommunikációs eszközöket tanít neki - és a nézőknek is - melyek a való életben is hatékonyan bevethetők, használhatóak. Bár kettejük között a szülő-gyerek kapcsolat sosem terelődik igazán normális mederbe, sokat finomodik, és ami a legfontosabb, Howard képes felnőtt férfiként funkcionálni. Többé-kevésbé legalábbis. 

Forrás: CBS

5. Bátran felvállalhatod a valódi énedet, lehetsz önazonos

Ez egy végtelenül fontos tanítás - számomra is. Amíg nem merjük vállalni magunkat, mert azt hisszük, ha másnak mutatkozunk, úgy majd elfogadnak, sok csalódás ér. Mert mások pontosan érzik, hogy valami nem stimmel. Senkinek nem kell attól félnie, hogy ha magát adja, akkor nem lesz, aki szeresse, mert ez nem igaz. Mindig lesznek olyan emberek, aki épp amiatt szeretnek, amilyen vagy.

Az Agymenők baráti közösségének tagjai ezt a hatalmas ajándékot adják egymásnak: mindenki lehet önazonos akkor is, ha fura. Ez engem is megerősített abban a hitemben, hogy önmagunknak kell maradnunk, s akkor, ehhez csatlakozva lesznek, akik éppen ezért szeretnek, és hogy az önazonosság hatására javulnak az emberi kapcsolataink.

Ha össze kellene foglalnom a lényeget, azt mondanám, hogy a sorozat tökéletes megformálása az emberi pszichének, s annak a fejlődésének. Annak, hogy mit jelent egymást minden hülyeségünk ellenére elfogadni és szeretni. S mindezt olyan szituációkba csomagolva, hogy a könnyem folyik a nevetéstől. Egyszerűen imádom.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek