Szeretlek, csak nem tisztellek...

Jókat mosolygok magamban, mikor elcsípek egy vitát az utcán, és azt hallom, hogy az egyik fél kínjában hozzávágja a másikhoz: "Igazán tisztelhetnél egy kicsit jobban."

Persze, mert ez így működik. Te megkérsz, hogy tiszteljelek, én pedig onnantól kezdve figyelni fogok arra, hogy legalább napi 8 órában gyakoroljam a személyed tiszteletét. Nézzük meg kicsit közelebbről, mi is az a tisztelet.

Szótári definíció szerint a tisztelet nem más, mint mások elismerése, megbecsülése. Szerintem az az érdekes benne, hogy nem csak arról árulkodik, aki kapja, hanem arról is, aki adja. Sőt, talán főleg utóbbiról mesél többet. Hiszen a tisztelet egy teljesen szubjektív dolog. Mindenki a saját értékrendje alapján határozza meg, kit tart tiszteletreméltónak, vagyis az, hogy te kit tisztelsz, rólad árulkodik leginkább.

Véleményem szerint azokat az embereket tiszteljük, akikkel valamilyen mértékben azonosulni tudunk, akiknek elismerjük valamilyen cselekedetét, és azt érezzük, hogy mi erre biztosan soha nem lennénk képesek.  

Tehát én simán tisztelhetem a sarki péket, mert minden nap derekasan dolgozik, korán felkel és mindig kedves, mert én is egész életemben mindenért rohadtul keményen dolgoztam, de nem tudok korán felkelni és még csak nem is vagyok kedves ébredés után.  Viszont, ha neked még soha, semmiért nem kellett különösebben gürcölnöd életed során, akkor ez számodra talán semmit nem jelent, mert nem is tudod, milyen érzés küzdeni. Cserébe viszont lehet, hogy neked talán az az értékes, aki egy nagyobb összegből mindenféle bonyolult üzleti utakon még több pénzt képes csinálni. Mert neked ez az utad, amin a másik előrébb jár nálad. És ez így tök rendben van.

Nem jár alanyi jogon!

Sokan azt gondolják, hogy a tisztelet minden szeretett személynek jár, illetve minden olyan embernek, aki idősebb nálad. Pedig szerintem ez sincs így. Véleményem szerint a szeretetnek és a tiszteletnek semmi köze egymáshoz. Attól még, mert szeretek valakit, egyáltalán nem biztos, hogy tiszteletreméltó is. Persze az igaz, hogy hajlamosak vagyunk ezt bemagyarázni magunknak, hiszen nagyon szeretnénk, ha a szüleink, a nagyszüleink és a testvéreink is egyaránt mind tisztelhető személyek lennének. De sajnos ez általában nem így van.

Ugyanez vonatkozik az idősebb korosztályra is. Az a tény, hogy valaki korábban született, mint én, önmagában nem tiszteletreméltó. Ettől függetlenül természetesen számos privilégium illeti őket: átadom a helyet a tömegközlekedési eszközökön vagy segítek felcipelni a szatyrot a lépcsőn. De ez nem tisztelet, ez egyszerű illemtudás, amire otthon megtanítanak minket, mi pedig alkalmazzuk halálunk napjáig.

Mi újság a tisztelettel párkapcsolat fronton?

Szerintem ez egy olyan területe az életnek, ahol elengedhetetlen, hogy kölcsönösen tiszteljük egymást. Mert ugye a párom (elvileg) egy olyan személy az életemben, akit nem csak szeretek, hanem becsülök és elismerek. Úgy gondolom, ezek nélkül nincs esélye két embernek egyensúlyt tartani a kapcsolatukban - egyensúly nélkül pedig könnyen a dominanciaharcok kapujában találhatjuk magunkat.

Élj úgy, hogy tisztelni tudd saját magad!

Sokan vágynak mások tiszteletére, de ezt kiharcolni erőnek erejével nem lehet. Hiszen ez egyben azt is jelenti, hogy figyelmen kívül hagyod a másik ember értékrendjét, és arra kötelezed, hogy neked kedvezően változtasson rajta. Ez pedig egyáltalán nem őszinte és nem fair. Szerintem az első és legfontosabb, hogy saját magad számára válj tiszteletreméltóvá. Mert aki önmagát tiszteli, annak a kisugárzása is más, és ezt a környezete is észreveszi.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek