Tisztelet és megbecsülés nélkül a kapcsolatod fabatkát sem ér!

Persze a cél mindig az, hogy tartósat és csodálatosat alkossunk, ami mindkét felet elbűvöli. És hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a legfontosabb összetevő a szerelem. Pedig az egyik leginkább figyelmen kívül hagyott és legértékesebb hozzávaló nem más, mint a kölcsönös tisztelet. Ennek megléte elengedhetetlen a jól működő hosszú távú kapcsolathoz.

A tisztelet és a megbecsülés kéz a kézben járnak, és nem hiányozhatnak egyetlen kapcsolatból sem. Ez annak a jele, hogy értékeljük egymást, fontosnak tartjuk a másikat. Értéke van számunkra annak, amit mond vagy tesz. Akit tisztelünk, annak adunk a véleményére, megbízunk benne és egyúttal elismerjük őt.

Ezek után a kérdés adott: mégis hogyan veszítjük el ezt a kincset? Mikor jön el a pont, ami után már nem tudok felnézni a partneremre? Lássuk csak!

Megvetjük azt, aki lelki vagy fizikai szinten bántalmazza a partnerét. Ez a legszélsőségesebb eset, de sajnos gyakori. Hiszen az, hogy valakinek eljár a keze, vagy tőrnek használja a szavait, annak a jele, hogy nem becsül minket. Az is fontos, hogy a párunk hogyan viselkedik másokkal. Mennyire lehet tiszteletreméltó a szemünkben az, aki rendszeresen cserben hagy másokat, folyton sumákol, füllent, csal, kigúnyolja a környezetét? Pláne, ha a kapcsolatunkban is így viselkedik...

De ugyanúgy nehéz elismerni azt az embert is, aki csak hisztizni, siránkozni tud egy probléma felett. Aki csak termeli a feszültséget és negatív forgatókönyveket gyárt, ahelyett, hogy a megoldáson gondolkodna. Az ilyen ember akaratgyengeségről árulkodik. Nem arról van szó, hogy nem lehetnek nehéz időszakaink. Hanem arról, amikor valaki nem akar segíteni magán - holott tudna -, és inkább magára veszi az áldozat szerepét. Nincs rosszabb annál, mint amikor valaki képtelen megküzdeni a problémáival, és inkább önpusztító tevékenységbe kezd.

És ezzel el is érkeztünk egy igencsak tiszteletet romboló szokáshoz: az iváshoz. Hogyan nézzünk fel arra, aki az alkoholba vagy a drogokba menekül? Aki mindig a könnyebb utat választja. Ezért az sem tiszteletre méltó, akinek nincsenek életcéljai, csak várja a sült galambot, esetleg másokat kiszipolyozva él. Vagy nem törekszik arra, hogy fejlődjön az életben, jobb legyen önmagánál. A lustaság, a haszonlesés kifejezetten kapcsolatromboló tulajdonságok.

Viszont csodálatra méltó az - főleg a férfiak esetén -, aki ki meri mondani és mutatni az érzéseit. Mer beszélni a problémáiról és bátran felvállalja őket. Mindkét nem esetében elismerésre méltó az, ha van akarat, küzdeni, tenni vágyás. Nem véletlen, hogy főleg az erős emberekre nézünk fel, akik bevallják, ha baj van, és közben képesek segítséget kérni. Majd azzal vagy anélkül, de talpra állnak.

A tisztelet varázsa pedig oda-vissza hat, mert aki érzi, hogy elismerik, az magabiztos, önbizalommal teli és fontosnak érzi magát. Mindannyian arra vágyunk, hogy jelentsünk valamit a kedvesünknek. A tisztelet lehet a sáfrány, ami egy nagyon drága fűszer - meg kell fizetni az árát -, de meghatározó, karakteres ízt ad a kapcsolatnak.

Nyitókép: Shutterstock