Nem hisztiből hozom fel ezredszerre is ugyanazt, drágám!

Még mindig összeszorul a szívem, ha eszembe jut az az este. Akkoriban eléggé magam alatt voltam a munkanélküliség és az álláskeresés miatt. Csak egy kellemes, szeretetteljes szülinapot szerettem volna neki rendezni.

Így hát a nyakamba vettem a várost, hogy az utolsó fillérjeimen vegyek neki egy szép tortát. Olyat, amit egy kis marcipán motor díszit. Imádta a motorokat. Amikor nagy lelkesen odaadtam neki, nem is igazán érdekelte, annyit mondott, hogy kösz. Még csak meg sem kóstolta.

Estére az új főnökéhez voltunk hivatalosak. Lenyűgözte a menő társaság, a drága órák, a márkás whisky. Meg az a hatalmas torta, amit ajándékba kapott. Pedig semmi személyes nem volt benne, mégis két pofára tömte. Harsányan nevetett minden viccesnek szánt megjegyzésen, ő volt a társaság középpontja, a sikeres új tehetség. Én meg jelentéktelen nullának éreztem magam, ahogy a sarokban kortyolgattam a boromat, és senki rám sem hederített.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/nd3000/Nd3000

Próbáltam többször is elmondani neki, hogy ez mennyire bántott. Hogy mennyi szeretetet tettem abba a tortába, a kis marcipán motorral, mert csak a negyedik cukrászdában lehetett kapni. És hogy gyalog mentem, mert féltem, hogy ha buszjegyre költök, akkor nem telik majd rá. "Már megint ezzel jössz?"- hangzott az unott válasz, aztán elfordította a fejét, és belemélyedt a mobiljába.

Nem azért emlegettem fel újra és újra, mert hisztis vagyok, csak szerettem volna, ha végre egyszer meghallgat. Ha odafigyel rám. Ha a szemembe néz, és észreveszi, hogy ez nekem még mindig fáj. Elég lett volna egy: "Ne haragudj, hogy akkor megbántottalak, bocsánat, nem akartam."  

Forrás: Getty Images/iStockphoto/www.peopleimages.com/Yuri Arcurs

"Már megint ezzel jössz?" - mondod te is, amikor a csajod századszor is előveszi azt a témát. Te meg már arra sem emlékszel, hogy ez valaha is megtörtént. Hogy megbántódott valamin időszámításunk előtt még a pleisztocén korban. Ő meg a pontos dátumot is tudja, és amint valami hasonló szituba keveredtek, már rá is kezd a jól ismert nótára...

De hidd el, nem azért hozza fel már megint, mert ez rendkívül szórakoztató, és nincs jobb dolga, mint ezen csámcsogni. A sérelmeinket emberfeletti erőfeszítések árán tudjuk csak elengedni, de leginkább csak eltemetjük magunkban. Sokáig megbújnak a felszín alatt, aztán a megfelelő pillanatban előtörnek. Ilyenkor próbáld megérteni, hogy mindenkinek más a gyenge pontja, ami mély lelki sebeket okoz. Ami neked semmit nem jelent, amiatt egy másik ember lehet, hogy heteken át telebőgi a párnáját. Ezért fontos, hogy odafigyelj a párodra.

Nyitókép: iStockphoto

Ezek is érdekelhetnek