Struccpolitika vagy mélytengeri búvárkodás: hogy éld túl a világvége-hangulatot?

Időről időre megjelennek olyan cikkek és/vagy videók, amelyek szembesítenek minket az életünk végességével, és azzal a ténnyel, hogy mindent kisajtolunk a bolygónkból. Ha jól értem, az lenne a céljuk ezeknek a riportoknak és cikksorozatoknak, hogy felnyissák a szemünket és arra ösztönözzenek, hogy tegyünk a környezetünk védelméért, a pazarlás ellen, ám a bennük felvázolt sötét jövőkép és kilátástalanság csak pánikot kelt és szorongást okoz.

Hasonló érzést vált ki bennünk, ha valami olyasmivel találjuk szembe magunkat, amire nincs ráhatásunk. Én egyedül nem tudom drasztikusan csökkenteni a levegőbe jutó káros anyagok mennyiségét, ahogy a háborút, vagy a világjárványokat sem vagyok képes megállítani. Az ebből fakadó tehetetlenségérzést és szorongást pedig csak fokozza az az információáradat, ami ömlik ránk a tévéből, rádióból, nyomtatott és online sajtóorgánumokból.

Egymásnak ellentmondó, riasztó és ijesztő hírek sokaságát látjuk nap mint nap. Csoda, ha valaki belebolondul?

Forrás: Shutterstock

Egyeseken eluralkodik a pánik, hiszen nemcsak ismeretlen, hanem megfoghatatlan és látszólag legyőzhetetlen dologgal állunk szemben. De vajon hogyan lehet mindezzel szemben védekezni? Hogyan érjük el, hogy ne nyomasszanak minket ezek a dolgok? Kövessük a struccpolitikát, és ne vegyünk tudomást a rossz dolgokról? Zárjunk be minden hírportált, tiltsuk le az értesítéseket és ne nézzünk híradót? Vagy pont ellenkezőleg, iratkozzunk fel minden hírfolyamra, nézzük a magyar és a külföldi tudósításokat és ássunk a mélyére a témának?

Az egyik barátom, Tomi képviseli azt a végletet, aki mindent tudni akar. Önmagában hasznos a tájékozódás, ha egy betegségről (lásd koronavírus), vagy egy, az életünkre hatással lévő nemzetközi eseményről (lásd háború) megpróbálunk rétegzett tudással rendelkezni. Ez azonban nemcsak hatalmas munka, hanem megterhelő is. Tomi rengeteg cikket elolvas, nézi a külföldi híradókat is, pár hónappal ezelőtt búvárruhát húzott és lemerült az információtenger mélyére. Az egykor életvidám srác, aki bármikor nyitott volt a bulizásra, ma szinte ki sem mozdul otthonról.

Eljár dolgozni, de a szabadidejében, sőt még utazás vagy vécézés közben is a netet bújja, videókat néz, podcasteket hallgat és bármikor beszélünk, nincs más témája, csak a háború. Hétről hétre újabb teóriákkal áll elő, és Tomi meg van győződve arról, hogy mindent tud, átlátja az összefüggéseket, de közben nem veszi észre, hogy megváltozott. Idegesebb lett, kissé mogorvább is és minél jobban belepörgeti magát a témába, annál inkább eltávolodik a valóságtól. Rosszkedvű és stresszes, ezt pedig nem képzelem, hullik a haja, erről ő is panaszkodott.

Forrás: Shutterstock

A másik véglet pedig Peti, akit sokkoltak az elmúlt hónapokban érkező hírek. Legyen szó vírusról, háborúról, inflációról, ő igyekszik minderről tudomást sem venni. Ha jól tudom, a kezdet kezdetén elolvasott pár cikket a témában, de mivel nincs tévéje és a Google hírfolyamon kívül mást nem nagyon pörget a neten, így nem sokat lát a világból. Mivel a nagy hírkereső és az általa sokat használt TikTok is azon alapszik, hogy kiismeri felhasználóit és a számukra tetszetős tartalmakat kínálja, így egyetlen háborúról, vírusról szóló hírt vagy anyagot sem látott hetek óta.

Tomihoz képest ő sokkal kiegyensúlyozottabb, sőt azt is mondhatom, hogy semmit sem változott az élete. Az áremelkedés miatt persze zsörtölődik, de nem tudja, hol tart az orosz-ukrán háború, a majomhimlőről is csak szalagcímekből értesült, mivel szándékosan nem nyitotta meg egyik hírt sem.

Látva a két srác közti jelentős különbséget, a struccpolitika lehet a követendő út, főleg most, amikor a mentális egészség mindennél többet ér.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek