Az Instagram az új Tinder: a semmiből csöppent az életembe a Nagy Ő!

A social média egyik nagy előnye, hogy a másik életének fontosabb mozzanatait végigkövethetjük, persze ez hátránya is, hiszen csak azt látjuk, amit a másik láttatni akar. Ez könnyen egy hamis képet eredményezhet a fejünkben, mégis jó alap.

• Egy férfi gyakran készít feszítős edzőtermes képet? - Vélhetően lappangó önbizalomhiánya van.
• A legtöbb fotóján a barátaival van? - Nagy társasági arc, készülj a jópofizásra!
• Minden képén tökéletesen néz ki? - Hiú, de igényes!
• Magáról ritkán oszt meg fotót? - Nem énközpontú pasi, inkább figyelmes!

Én az Instagramon találtam meg a nagybetűs szerelmet!

Bekövetett, visszakövettem, és hónapokig ebben az állapotban voltunk. Nem kezdtünk el szextingelni, baszó lájkokat dobni a másiknak, egyszerűen csak nap, mint nap találkoztunk azzal, mit és hogyan lát a másik. A legjobban a sztorijait szerettem. A videó többet mond ezer képnél, ő pedig nem magára irányította a kamerát, hanem megmutatta azt, ami számára jelentős volt aznap. így esett az első direkt kapcsolatfelvétel is, amit ráadásul én kezdeményeztem.

Kitett egy sztorit egy kiállításról, amin én is jártam, és hajnalban épp úgy éreztem, ideje megtörni a némaságot, és reagáltam rá. De nem ám csupán egy emojit dobtam, nem, én egy kisebb litániát írtam, melyben kifejtettem a kiállítás jó és kevésbé jó részét..., majd vártam. De nem a válaszra. Azt hittem, elolvassa, dob rá egy lájkot, és halad minden tovább ugyanúgy. Nem így lett. Egy két órás oda-vissza irkálós beszélgetés lett a vége, művészetekről, lakberendezésről, még véletlenül se érintettünk női-férfi témákat.

Két héten át tartott ez a napi pár órás dumcsizás, amikor először küldött nekem hangüzenetet. Annyira izgultam, milyen lesz a hangja, mert bizony – bár akkor még nem realizáltam -, szerelmes lettem. Én még ennyire szexi férfihangot sosem hallottam, de nekem is meg kellett ugranom ezt a lépést, és innentől már vegyesen zajlott az üzengetés.

Körülbelül három és fél hét után, egy spontán kávézás alkalmával találkoztunk, ami kizárta, hogy túlkészüljek, túlgondoljak, túltoljak bármit is. Nem randiként jellemezném, bár kimondatlanul is tudtuk mindketten, hogy az. Nem volt benne ugyanakkor kényszeres megfelelés sem, hiszen az azt megelőző hetekben megéltünk együtt mély és nehéz érzéseket is, így kicsit olyan volt, mintha egy ismerőssel találkoznék. Hiszen, miközben mi beszélgettünk, az életünk folyt tovább, a képek pedig, amiket megosztottunk, pluszként szolgáltak - már ami a másikról kialakított kép felépítésénél szerepet játszhatott.

Ennek a találkozásnak közel három éve, azóta összeköltöztünk, és mindent közösen tervezünk.

Tehát, ha te még egyedül vagy, ne a Tindert töltsd le, hanem nézz inkább körbe az Instagramon!

Nyitókép: Shutterstock