Jó hely a konditerem, csak sok a bunkó

A konditerem az a hely, ami egyeseknek a kínzókamrát, másoknak egyenesen Mekkát testesíti meg - csak éppen polifoamon "imádkoznak". Közösségi tér, ahol a közösségi (íratlan) szabályok és etikett van érvényben. Legalábbis így kellene, hogy legyen...

Elég fontos lenne, hogy az edzőterem népe nyugodtan, egymást nem - vagy csak minimális mértékben - zavarva mozgathassa át magát. Mégis a gyúrós játszótéren ez sokszor nem valósulhat meg.

Üdvözöllek, dicső lovag!

Kisebb korunkban - jó esetben - mindannyiunkat megtanítanak arra, hogy ha belépünk valahova, illik hangosan köszönni, azaz ily módon kifejezni tiszteletünket az ott tartózkodóknak. Ez vonatkozik a teremre is! Tehát, ha egy kiscsákó képzeletbeli dinnyét cipelve, cicuskával az oldalán végigsétál a termen, és még annyit sem képesek mondani, hogy "Hé, paraszt! Melyik út megyen itt a lábgép felé?", az bunkóság.

Tested borítsa lepel!

És ezt az edzőruhádon kívül értem. Ugyanis, ha az izzadt tested érintkezik azzal a géppel, ahova utánad én mennék, és momentán nem használtál törölközőt, fertőtlenítőt, akkor nagyon morcos leszek. Nem kívánok megmártózni a verejtékedben bogaram, úgyhogy előzzük meg ezt a kellemetlen szituációt! Ugyanitt megjegyezném, hogy miután használtál egy gépet (ez főleg a kardió részlegre vonatkozik), szintén elő van írva a takarítás.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Dragan Radojevic/Nemanja Novakovic

Ki itt belépsz, rakd vissza a súlyokat a helyükre!

Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Nem esik jól szlalomozni a tárcsák között, súlyzókat kerülgetni vagy mások alól kihúzni. Egyrészt pofára esés veszélyes, másrészt otthon sem hagyod szerteszét a cuccaidat a lakás minden pontján. Vagy nálad az a természetes, hogy az alsógatyád a konyhapulton hever, a koszos tányérokat meg simán a földre dobálod?

Persze, tudom, hogy egy bizonyos korig mindenki után pakol az anyukája, de ha egy felnőtt közösségben vagy, akkor elvárható, hogy tekintettel legyél másra!

Ne bántsd a földet!

Húzom, tolom, nyomom, fáj, lerakom - nem odavágom. Megvan, amikor Izmos Imi dicsekszik azzal, hogy kinyomja a 100-at, de visszaengedni már nem tudja rendesen? Hát kérlek szépen, olyan tárcsát emelj fel, amit le tudsz tenni úgy, hogy utána nem kell hívni a parkettást - mert szétromboltad a laminált padlót, vagy kilyukasztottad a szőnyeget. Vagy ez a keménység egyik foka lenne?

Ruha nélkül egy tapodtat se!

Kizárólag a női öltözőből vannak tapasztalataim, de azok igen vegyesek. Találkoztam már meztelenül fesztelenül flangáló nővel, akinek az aurája méretét nagyban megdobta a lábszaga. Néztem már oda rosszkor, miközben épp frissen gyantázott intim testrészeket testápolóztak, és hasonlók. Több barátnőm is kényelmetlenül érzi magát, ha mások túltolják a nudit - mert nem kíváncsiak a részletekre. Oké, hogy nem kell odanézni, de ha jövök ki a tusolóból, és velem ellentétben Meztelen Magdika nem borítja be magát törölközővel, őt Ronaldo sem tudná kicselezni- nemhogy én a szememmel...

Nincs itt semmi látnivaló!

Emberi természetünk velejárója, hogy megnézzük, (mit megnézzük? végigpásztázzuk) a másikat. Ezzel nincs is gond, főleg, ha motiváló hatása van, és legfőképp, ha nem megy át bámulásba. Értem én, hogy jó, amikor oda-vissza mozgó finom husikat nézünk, de ez egy idő után azért zavarba ejtő lesz.

Nyitókép: iStockphoto