Nem örökké kell szinglinek lenni, csak amíg összeszeded magad

Társadalmunk felfogása szerint párkapcsolatban élni valamiféle kimagasló teljesítmény, szinglinek lenni viszont egyenesen kudarc. Viszont, mivel hosszú a gyógyulás egy-egy traumatikus kapcsolatból, így még azok is sok esetben egyedül kényszerülnek lenni, akik egyébként párkapcsolatban képzelik el az életüket. Hiszen ha jobban bele gondolsz, szembe kell nézned a sérelmeiddel, a csalódással és a sértettség apró cseppjeivel is, amelyek több szakítás után akár egy egész tengerré tudnak duzzadni. Gyógyulni pont nem egy kapcsolatban lehet, hanem a szingli időszakokban, vagyis a szingliség szükséges ahhoz, hogy újból teljes értékű emberként vághass bele egy kapcsolatba.

Egyedülállóként folyamatos küzdelem dúlt bennem: dolgozni akartam önmagamon, meg akartam gyógyulni, de véget is akartam vetni a magányomnak. Visszatekintve, a saját életemet tettem pokollá az elvárásaimmal, a felesleges randevúkkal, amiket magamra kényszerítettem. Egyszerre akartam szeretni és nem ragaszkodni, félve a csalódástól. Ez a helyzet egészen kétségbeesetté tett, amiből természetesen kifelé semmit sem mutattam.

Közben persze irigyeltem azokat az embereket, akik önként, boldogan választották az egyedüllétet. Úgy éreztem, magamra erőltetem, hogy nekem ez így jó, és igazából a körülmények áldozata vagyok. Jó ideig megvetettem magam amiatt, mert nem tudtam sikeresen abszolválni az életemnek azt a részét, amibe ennyi energiát fektettem.

Néhány év után súlyos krízis alakult ki a jelenlegi kapcsolatomban. Pár nap szenvedés után kész voltam egyedül folytatni az életemet, úgy, hogy a régi, rossz gondolati minták nem jöttek elő. Teljesen rendben voltam az egyedüllét gondolatával, és ezt akkor tapasztaltam meg életemben először. Talán épp elég idős vagyok már ahhoz, hogy tudjam, mennyi időt vesztegettem el a vergődések közepette, vagy talán a személyes fejlődésemnek köszönhető, hogy nem rettentem el a szingliség gondolatától - és talán pont ez kellett ahhoz, hogy újra egymásra találjunk a párommal. Ebből kiindulva tehát a szingliség lehet egy olyan átmeneti állapot az életünkben, amire hálásan fogunk visszagondolni, miután megtaláltuk a társunkat.

Egy kapcsolat - főleg az elején - rengeteg időt, energiát és erőfeszítést igényel mindkét fél részéről, ezért néhány dolgot jobb akkor megtenni, amikor egyedül vagy. Fedezd fel a SAJÁT életmódod, vezess be gyökeres változásokat, használd ki a rendelkezésedre álló rengeteg időt: írj egy könyvet, alapíts egy vállalkozást, tedd rendbe a külsőd, stb. Bizonyos dolgokat nehezebb véghez vinni, ha már elköteleződtél.

Lehetsz egyedülálló, aki soha nem magányos, ugyanakkor lehetsz magányos egy párkapcsolatban is. A párkapcsolat nem egy varázspirula, ami megoldja az összes problémádat. Ahhoz, hogy megtaláld, mitől leszel kevésbé magányos, nem kell rögtön partnert keresned. A barátok, és a család hatalmas segítség lehetnek a magánnyal szemben, illetve az, ha időt szánsz arra, hogy megtaláld a saját szenvedélyed.

Amit a romkomok és a szórakoztató irodalom tanítanak a szerepidentitásról, a randikról és a boldogan-míg-megnem' állapotáról, az köszönőviszonyban sincs a valósággal. Boldogtalan szingliként túl fogod dicsőíteni álmaid kapcsolatának fogalmát. Gondold végig, vajon reális elvárásokat támasztasz a kapcsolatoddal, partnereddel szemben, vagy csak összeméred más Instagram-romantikájával?

Életed helyreállítása egy nehéz kapcsolat után könnyen oda vezet, hogy minden kudarcért, ami ér, a szingliséget hibáztatod. Ha nyomorultul érzed magad, biztosan sokkal rosszabb döntéseket hozol, felületesebben éled meg a mindennapokat. Ha megérted, hogy ez csak egy időszakos állapot, akkor ki is tudsz mozdulni belőle.

Bármilyen emberi kapcsolat lehet lehengerlő, és ennek a csodájáról lemaradsz, ha csak akkor hagyod kibontakozni, amikor egy potenciális partnerrel találkozol. Meglehet a kémia a barátaiddal, mély kapcsolatot alakíthatsz ki a rokonaiddal, sőt, még egy idegennel folytatott beszélgetés is hagyhat benned mély nyomot.

Különbség van aközött, hogy futsz a magány elől, vagy haladsz egy kapcsolat felé: az első egy görcsös kényszer, a másik egy lehetőség a boldogságra. Ha menekülsz valami elől, fogalmad sincs merre mész, csak azzal vagy tisztában, mit akarsz kitörölni az életedből. Ha valami felé haladsz, az egy egészen másfajta utazás, vannak fázisai és van célja, ez utóbbira törekedj az életedben.

Mokka Málna

Nyitókép: Shutterstock