Három évet vártam rád, de hatalmas csalódás lettél

Elvira osztotta meg velünk a következő gondolatait, tapasztalatait, amivel bizony sok mítoszt is ledönt.

„Együtt dolgoztunk. Én már az első találkozásnál éreztem, hogy kettőnk közt vibrál a levegő. Amikor beértem az irodába, és a folyosón megéreztem a parfümöd illatát a szívem hevesebben kezdett dobogni, a gyomromban pedig éreztem némi görcsöt. Miattad kezdtem újra nőiesebben öltözni, rúzst használni, szoknyákat viselni. Időként összefutottunk a konyhában, vagy csak egymásra köszöntünk jöttünkben, és én nem is reméltem, hogy észrevettél. Aztán hetekkel később megtörtént az első beszélgetésünk. Hívtam a liftet, majd beszálltam és megláttalak téged. Csak ketten voltunk, felfelé a 11. emeletre pedig hosszú volt az út – sosem hittem volna, hogy egyszer imába foglalom a lassú, szűk liftet. Pár perc volt csupán, de engem annyira feltöltött, hogy utána egész nap madarat lehetett volna velem fogatni. A közelséged, az illatod, a lényed, az, ahogy nyitottál felém mind fantasztikus érzéssel töltött el.

Másnap egy munka kapcsán levelet írtam neked, ami hamar kétértelmű, kacérkodós mondatokkal tarkított beszélgetésbe fordult át. A következő nap együtt kávéztunk, és én úgy éreztem mágnesként vonz a tested, a lényed és rajtad is ugyanezt láttam. A röpke tíz perces találkozók megsokszorozódtak, kerestük az alkalmat, hogy kettesben lehessünk. Hónapokkal később már annyira forrt körülöttünk a levegő, hogy elcsattant egy csók. Életemben nem éreztem magamat ennyire izgatottnak. Utána dolgozni sem tudtam, remegett a kezem, a lábam, én tini koromban sem éreztem ekkora vonzalmat.

Neked a házasságod, nekem egy több éves kapcsolatom várt otthon. Azt hittem boldog vagyok, de amikor hétvégén kiültem az erkélyre egyedül, és arról fantáziáltam, hogy egy-egy hátizsákkal elszökünk ketten a világ elől, és csak élünk egymásnak, már nem voltam annyira biztos a kapcsolatomban. Te azonban behúztad a féket, neked fontos volt a házasságod, nem akartad „bemocskolni", ahogy te fogalmaztál. Pár héttel később pedig kiléptél a cégtől. Iszonyatos fájdalmat éreztem, amit mindenki előtt titkolnom kellett, sírtam halkan éjszakánként, és próbáltalak meggyűlölni, hogy könnyebben elengedjelek.

Amikor megláttalak, furcsa volt, de már nem jött a lebegés. Csak egy férfi voltál. Beszélgetni kezdtünk, de már nem éreztelek közelinek. Vártam, hogy jöjjön a gyomorgörcsös vágy, a heves szívdobogás, de semmit sem éreztem. Megcsókoltál, simogatni kezdtél, én pedig belementem a dologba, mert akartalak, de inkább már csak aggyal, nem szívvel. Legalább százszor elképzeltem már, hogy milyen lenne veled szeretkezni, ahogy hosszú perceken át csak öleljük egymást, majd te levetkőztetsz, csókolsz, és egymás testében elveszve élvezzük a másikat. Nos, megtörtént a dolog, de a fantáziámtól eltérően ez nem volt se érzéki, se megmozgató, csupán egy lényegre törő 3 perc. Utána gyorsan elköszöntél és már mentél is.

Kihasználtál, én pedig hagytam. Már láttalak, teljes valódban, és ez teljesen kiábrándított. Csalódtam benned, bennünk, magamban. Egyszerre voltam szomorú, hogy én miattad törtem össze, miattad, aki most csak eljött hozzám, hogy megcsalja a feleségét. Én pedig hagytam. Sajnálom, hogy megtörtént, de többé nem fog!"

Nyitókép: shutterstock