Többen mesélték már nekem, hogy ők a vonzás törvényének köszönhetnek rengeteg mindent az életükben. A mindent elsöprő szerelmet, az álom munkát, a gyönyörű családjukat két szép gyermekkel, a csodálatos családi házat. Valamint azt is, hogy a sok betegség, probléma, ami tönkretehetett volna sok mindent az életükben, végül elkerülte őket.
Nálunk a családban anyukám az, aki töretlenül hisz ebben. Ő az, aki mindig azt mondja, hogy: "Kislányom a szavaknak és a gondolatoknak hatalmas ereje van, így vigyázz, hogy mire gondolsz, és mit ejtesz ki a szádon!"
Részben egyetértek vele, részben pedig úgy gondolom, hogy ez egy újabb nyomás, teher a vállamon, amit nem kívánok a többi mellett súlyként magamon cipelni és állandóan figyelni arra, hogy éppen mely szavak hagyják el a számat és az, amire éppen gondolok, az milyen hatással lesz rám a közeljövőben.
Ha vissza kell emlékeznem, hol használtam először az életemben a vonzás törvényét, akkor az egyértelműen a gimnázium évek alatt volt, amikor a vizsgák alkalmával, tételhúzás előtt mantráztam magamnak, hogy "most ki fogom húzni a kettes tételt, ki fogom húzni a kettes tételt". De sajnos előfordult, hogy pont azt húztam ki, amit a legkevésbé szerettem volna. Na, akkor ott mi történhetett? Mit ronthattam el? Hiszen, végig azt mondogattam magamban, amit szerettem volna és nem azt, amit nem, mégsem sikerült bevonzanom azt.
Lehet, hogy nem hittem magamban eléggé? Talán, mert nem tanultam eleget és tudtam, hogy bármit is húzok, nem lesz elég a tudásom ahhoz, hogy átmenjek? Előfordulhat.
Ugyanakkor számos alkalommal belekapaszkodom ebbe az elméletbe, és amikor valamit nagyon szeretnék az életben elérni, akkor többször előfordul, hogy eljátszom a gondolattal, hogy milyen, amikor már megvan és megszereztem, amit akarok. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy (csak) ez a kulcs a sikerhez.
Úgy nem leszek agysebész, hogy otthon ülök a kanapén és minden nap elmondom magamnak, hogy márpedig én agysebész leszek. Egy menő autóm sem lesz pusztán azért, mert mindennap elképzelem, hogy egy gyönyörű terepjáróban szelem az utakat, miközben munkanélküliként tengetem otthon a napjaimat.
Nem érdemes a csodát várni az életben, mert akkor csak azt vesszük észre, hogy az idő elment felettünk és közben a mi életünk pedig nem haladt előre. Mindezt azért, mert mi nem tettünk érte, hanem azt vártuk, hogy valaki más cselekedjen helyettünk.
A magunk részéről minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy közelebb kerüljünk az álmainkhoz, legyen szó bármilyen tárgyról, vagy a nagy Ő-ről az életünkben. Ha mindent megtettünk, sokkal könnyebben elhihetjük, hogy meg is szerezhetjük azt, amit csak szeretnénk. Na, itt jön a képbe a bevonzás, ami a befektetett munka után igazi gyerekjáték lesz.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.