Férfivélemény: Kedves após, ideje felnőttként kezelni a kicsi lányát!

magazin kibeszélő após párkapcsolat összeköltözés apa-lány férfivélemény
Saját útjára engedni a gyermekedet, elfogadni azt, hogy felnőtté vált, minden bizonnyal nem szerepel a világ legkönnyebb dolgai között. Ezt még úgy is el tudom képzelni, hogy nem kellett szembenéznem ehhez hasonló helyzettel. De ez az élet elkerülhetetlen velejárója. Egy olyan dolog, ami ellen küzdhet az ember, de azzal csak a saját maga és a gyermeke életét nehezíti meg.

Viktor barátom ideillő története pár évvel ezelőtt indult, amikor megismerkedett egy lánnyal, akivel azóta is egy párt alkotnak. Ennek immáron legalább három éve. A kapcsolatuk nem zökkenőmentes, kié az, de összességében elmondható, hogy különösebb dráma nélkül, boldogan élnek, szeretik egymást, és nemrég jutottak el arra a pontra, hogy az összeköltözés is terítékre kerüljön. Viktor nem titkolja, hogy ezzel a lánnyal tervezi leélni az életét, aminek első nagyobb lépcsőfoka az, hogy összebútorozzanak. Ezzel mindössze egyetlen problémájuk akad: a drága após.

A hölgy édesapjának ugyanis esze ágában sincs elfogadni azt a tényt, hogy a már bőven húszas éveit taposó lánya elhagyja az otthon melegét, hát még azt, hogy egy férfival együtt tegye ezt.

Persze, nem kell itt filmbe illő csatározásokra és lépten-nyomon, kreatív módszerekkel a fiataloknak keresztbetevő apósra gondolni. Épp elég az is, hogy minden olyan döntésüket és kijelentésüket, ami a közös otthon alapítására irányulna, annyira hangos ellenállással reagál le, hogy az akarva-akaratlanul is kedvét szegi szegény lánynak. Elbizonytalanítja, bűntudatot kelt benne, alapvetően konfliktuskezelő személy lévén pedig nem száll harcba az apjával, aki ezzel el is éri azt, amit szeretne.

Forrás: Shutterstock

Mi is ez pontosan? Megvédeni a kislányát a nagyvilágtól? Valahol érthető, hogy szeretné minél később elengedni őt, főleg egyke gyermek lévén, de ez nem mentség arra, hogy akár tudattalanul is, de érzelmileg zsarolja a saját gyermekét. Parttalan vita ez, hiszen eljön az a pont, amikor az óvó szándék visszájára sül el, az éveken keresztül védelmezett gyerekét elkezdi megfojtani a túlzott gondoskodással, akadályozza azt, hogy a saját életét élje és egészséges felnőtt ember váljon belőle. Pedig ez olyan gondolat, amivel mindenkinek meg kell barátkoznia, akkor is, ha ez nehéz feladat. Ha úgy tetszik, akkor a felnőtté válás sosem ér véget, a gyermekünk útjára engedése is csak ennek egy lépcsőfoka.

Persze mindig lesznek olyan szülők, akik sosem lesznek igazán elégedettek azzal, akit a gyermekük választ. De ebben a helyzetben még csak ez sem lehet indok, hiszen Viktor amellett, hogy tényleg szereti és mindent megtesz a párjáért, nem zűrös srác, stabil, jól fizető munkája van, a családi háttere és az egész élete is rendezett. Ez a helyzet viszont egy olyan konfliktuson alapszik, amit ő nem oldhat meg. Bár leült már beszélni a barátnőjével és az apóssal is, a gond nem oldódott meg, hiszen míg egyik a végtelenségig kerülné a konfliktusokat, addig a másik köti az ebet a karóhoz és elvakultan „védelmezi" a kicsi lányát. Ő csupán őrlődni tud a két fél makacssága és félelme között.

Az igazság az, hogy ez a helyzet csak akkor oldódhat meg, ha valamelyik fél képes lesz leküzdeni ezeket. Az apósnak fel kell nőnie ahhoz, hogy ugyanezt a gyereke is megtehesse, a lánynak pedig ideje a sarkára állnia, leküzdenie a konfrontálódástól való félelmét és közölnie az apjával:

attól, hogy ideje elszakadnia otthonról, az apja mindig ugyanolyan fontos része lesz az életének.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.