Kevés olyan író van, akit annyiszor idéznek, mint őt. Soraiban benne van az élet összes szomorúsága, melankólikus lelassulása, keserű igazsága. 33 éve halt meg Márai Sándor.
Az írásaiban elénk tárja a mély és komor valóság felhőit, de mindig akad köztük egy kis rés, hogy átsüssön a nap. Az ember szája sarkában megjelenik egy aprócska mosoly, jóváhagyva a bölcsességet, amit itt hagyott nekünk - vagy éppen szívburkon rúg mondanivalójának igazsága.
Nem lehet őt egy lélegzetre magunkba szívni, olyan tömény és megrágni való. Lehetetlen futva magunkévá tenni, újra akarjuk olvasni minden mondatát. Elgondolkodtam: vajon milyen élethelyzetben használhatnánk őt mint egy elgondolkodtató pirulát?
A türelmetlenségről:
"Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben ... Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra."
"Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok."
Az Életről:
"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem."
Az ítélkezésről:
"A dolgok nemcsak önmagukban vannak: perspektívájuk is van. Ezért soha ne mondjad egy tüneményről: "ilyen vagy olyan" - csak ezt mondjad: "ebből és ebből a távlatból ilyennek látszik."
A megfelelésről:
"Mindaz, amit a világ akarhat tőled, alku és félmegoldás. Csak az számít, amire te szerződtél önmagaddal és jellemeddel. Ebben a szerződésben nincs alku."
A Férfiról:
"Minden igazi férfiban van valamilyen tartózkodás, mintha lényének, lelkének egy területét elzárná a nő elől, akit szeret, és azt mondaná: eddig, kedves, és ne tovább. Itt a hetedik szobában egyedül akarok maradni."
A fájdalomról:
"S ha egyedül maradsz a fájdalommal, szólj így: "Tessék, fájdalom. De akárhogyan fájsz majd, tudom, hogy ez rendben van így: mert ember vagyok."
A kommunikációról:
"A szavakat (...) pontosan kell használni az életben, ha azt akarjuk, hogy értékük legyen."
A reményről:
"Biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom."
A magányról:
"Szükségem van erre az érzésre, hogy egyedül vagyok odahaza. Hogy nem figyel senki. Nem ellenőrzi senki a szokásaimat. Nem bámul senki. Az embernek szüksége van néha a teljes magányra."
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
