Pilát Gábor - Három dolog kell egy kapcsolat megmentéséhez: szeretet, hála és megbocsátás

Azon a csendes őszi délutánon a fiú egy gyönyörű virágcsokorral és egy előző éjjel költött, kézírással papírra vetett szerelmes verssel a kezében ült a parkban, a padon. Türelmetlenül várta a lányt. Ő pedig az ilyenkor kötelező késéssel érkezett meg. A fiú mélyen a szemébe nézett, átadta a csokrot, és felolvasta a költeményt. A lány dicsérte volna a csodaszép sorokat, azonban a meghatódottságtól csak annyit tudott mondani elcsukló hangon: "Kezed a kezemen, és szívem a szíveden. Ez az én két legszebb ékszerem."

Hónapok teltek el, miután az udvarlást a jegyben járás váltotta fel, majd a házasságkötés, és az összeköltözés. Tudták, hogy, lesz egy összeszokási időszak, amikor mindenkinek le kell mondani a házasság előtti szokásairól, de ezt inkább nagy izgalommal, mintsem vonakodva várták. Megérte. Szeretetteljes korszak volt ezért a jussuk.

Ekkorra már gyakori jelenet volt, hogy a férfi nem kimondottan udvarias módon, viszont torka szakadtából üvöltött, az asszony pedig hallgatott. Azonban ez sem olyan értő és kíváncsi hallgatás volt, és nem is olyan Mona Lisa-s bölcs hallgatás, sokkal inkább amolyan sértő, dühös, szemmel verős hallgatás.

Az ilyen jelenetekre nehezen volt már ráhúzható "A rántotta elkészítéséhez első lépésben fel kell törni a tojást" igazsága, ugyanis ezeknek a játszmáknak nem a közösen elfogyasztott családi reggeli volt már a célja, hanem a harc. A színtiszta ego-harc. Talán még nem is a győzelem, inkább csak a másiknak és a másikban történő intenzív károkozás.

A jellembeli torzulásokért persze lehet okolni a környezetet, a családot, amiért rossz példát mutattak, a házastársat, a hormonokat, a géneket, de még a nyuszit is. Nem változtat a dolgon. Ilyenkor már a komoly szándékú, de minden hitelességet nélkülöző próbálkozások is rendszerint zsákutcába futnak, mert a legjobb esetben is a cél: megmenteni a házasságot!

Amennyiben ezeket megtalálják, meg lehet beszélni egy új randevút a régi parkban.