Nyugi, nem vagy halálos beteg, csak vashiányod van

Egy eszméletlenül unalmas hétfői nappal kezdődött minden. Alig tudtam kikászálódni az ágyból, persze ez nem ritka: a hétfők sosem tartoztak a kedvenc napjaim közé. Csakhogy a szokásos reggeli kávém után is azt éreztem, hogy semmi mást nem akarok, csak aludni.

Így teltek a napjaim, aztán a heteim, és nem igazán értettem, mi történik, hiszen pont annyit aludtam, dolgoztam, edzettem, mint előtte, mégis csak árnyéka voltam önmagamnak. Eleinte nem vettem komolyan ezt az egészet, elvégre tél van, hideg van, sötét van, és különben is, néha nehéz motiváltnak lenni. A férjem azt tanácsolta, hogy vegyek ki pár nap szabadságot, pihenjek, amennyit csak bírok, hátha utána jobb lesz. Biztosak voltunk benne, hogy csak túlhajthattam magam. Hallgattam a páromra, de elég rosszul időzítettem a szabimat, vagyis ha úgy vesszük, nagyon is jól, ugyanis éppen akkor jött meg a menzeszem.

Már az első nap kínoztak a hasgörcsök, de nagyjából háromhavonta ez így is szokott lenni, szóval nem is akadtam fenn ezen, a vérzésem viszont körülbelül kétszer, ha nem háromszor annyira erős volt mint korábban. Semmi mást nem tudtam csinálni, csak feküdni. Teljesen legyengültem, sápadt voltam, bágyadt, kedvetlen és hihetetlenül fáradt. Miután napokig nem múltak a tünetek, elkezdtem azon agyalni, mégis mi a fene történt az elmúlt pár hétben, hogy ilyen vacakul érzem magam. De nem jutottam semmire, közben pedig egyre jobban nyomasztott, hogy mégis, mi bajom lehet.

Visszaálltam dolgozni, és voltak is napok, amikor egészen jól éreztem magam, ám a fáradtság nem akart múlni, sőt a hajam is úgy elkezdett hullani, hogy már attól féltem, nem marad egy szál sem. Spinningen elmeséltem Adél barátnőmnek, hogy az utóbbi pár hétben mennyire rosszul érzem magam a bőrömben, és felsoroltam a tüneteimet. Sőt, azt is bevallottam neki, hogy néha attól rettegek, hogy esetleg halálos beteg vagyok. Orvoshoz viszont félek elmenni...

Forrás: Shutterstock

Adél erre csak mosolygott, majd megnyugtatott, hogy a lányát szinte ugyanezek a tünetek kínozták, emiatt elküldték egy általános vérvételre, ahol kiderült, hogy vashiányos. Az edzés hátralévő részében másra sem gondoltam, csak arra, hogy legyen már vége, ugyanis az erőm sem volt az igazi, na meg gyorsan haza akartam menni, hogy minél előbb beleáshassam magamat a témába.

Némi internetes kutakodás nyomán rá kellett döbbennem, hogy a vashiány főbb tünetei közül elég sok illik rám, így már másnap délelőtt erőt vettem magamon és felhívtam a háziorvost. A dokim nyomban elküldött vérvételre, másnap reggel 6-kor tehát már a rendelőintézet folyosóján várakoztam, hogy lecsapoljanak. Hamarosan megjött az eredmény, ami egyértelműen azt mutatta, hogy vashiányom van. A háziorvos javasolta, hogy hagyjak fel az egyoldalú táplálkozással,próbáljak meg vasban gazdag ételeket fogyasztani, egyek például több májat, hüvelyeseket és pisztáciát.

Elmondta, hogy a helyzet nem egyik napról a másikra rendeződik majd, de hangsúlyozta, hogy innentől kezdve érdemes odafigyelni ezekre az apróságokra. A helyes táplálkozás mellett azt ajánlotta, szedjek vaspótlót: én a patikában olyat választottam, amelyiknek magas a vastartalma, és a legjobb, hogy étkezés közben is bevehető.

Konklúzióként azt tudom elmondani, hogy ha az enyémhez hasonló tüneteid lennének, akkor irány a háziorvos, egy vérvétel ugyanis sok mindenre, így a vashiányra is nyomban fényt deríthet!

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária támogatta.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek