szerelem kibeszélő magazin kapcsolat önbizalomhiány
Soha senkinek nem voltam elég jó. Nehezen hiszem el, hogy ő nem csak leparkolt mellettem, amíg jobbat nem talál, hanem tényleg maradni akar. Mindennél jobban vágyom erre, de félek átadni magam az érzésnek, és a legkisebb gyanú is elég ahhoz, hogy meggyőzzem magam arról, igazából nem engem akar, de jó vagyok, amíg meg nem kapja azt, akire valójában vágyik.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy nem vagyok elég jó neki. Rettegek attól, hogy velem van, de másra vágyik. Szebbre, dögösebbre, csinosabbra, jobbra.

Nekem pedig ehhez a harchoz nincsen erőm, én nem tudom az összes tökéletes nővel felvenni a versenyt, akik ott vannak mindenhol, bárhová nézek. Plakátok, újságok, közösségi oldalak. Mindegyik új és izgalmas, és olyan, amilyen én nem leszek soha: hibátlan. Arra gondolok, ha valakinek ez kell, akkor menjen és keressen olyat, ne elégedjen meg velem, de ne is hitegessen.

Amikor viszont a józan eszem utat tud törni magának, beismerem, hogy a baj valószínűleg velem van, én vagyok túl paranoiás, engem vakítanak el a régi sérelmeim.

De egyszerűen nem ismerek más véget, mint azt, hogy nem kellek, és át vagyok verve. Korábban mindig semmibe vettem a megérzéseimet, most pedig hiába próbálom elhessegetni a szorongató gyanút, úgy kapaszkodom bele, mintha az életem múlna rajta. Ez az ismerős érzés nekem, nem a felhőtlen boldogság. Mintha olyan helyre érkeznél meg, ami nem tölt el örömmel, de legalább minden szegletét ismered. Nem kell a sötétben tapogatózni, viszont nincs is fényesség. Otthon, édes otthon...

A gyanú persze nem a semmiből támadt fel, viszont nem is kellett sok ahhoz, hogy a nehezen eltemetett bizalmatlanságom kicsírázzon:

elég volt néhány gyorsan lezáródó telefonképernyő, homályos programok, ismeretlen női ismerősök, én meg máris a búcsúdalt dúdolom. Nagyon nehéz hinni a szép szavaknak, cselekedeteknek, ha annyiszor tapasztaltad már a saját bőrödön, az emberek mi mindent képesek megtenni és mondani azért, hogy ne érezzék magukat egyedül.

Forrás: Shutterstock

Közben pedig mindennél jobban gyűlölöm magamat azért, mert ilyen könnyen elbizonytalanodok, hogy ilyen kevés kell ahhoz, hogy megkérdőjelezzem magam

és mindent, amit igaznak hittem. Közben az is felőröl, hogy talán éppen ezzel fogok elrontani mindent, ami jó is lehetett volna. A bizalmatlansággal, a feszültséggel, a könnyekkel és a hitetlenkedéssel mérgezem meg a szerelmünket. De mit csináljak, ha egyszer olyan nehéz hinni a happy endben? Nem tudom meggyőzni magamat arról, hogy jó vagyok, mert mindig az ellenkezőjét kaptam, midig az volt a végeredmény, hogy nem vagyok elég. Folyamatosan magammal harcolok, azt akarom, hogy múljon el a gyomromat szorongató érzés, szűnjön meg a gombóc a torkomban.

Azt akarom, hogy ne sandítsak rá, mikor telefonozik, ne gondoljam, hogy biztosan másokat nézeget, és ne lábadjon könnybe a szemem, mikor nem látja.

Szeretnék újra aludni anélkül, hogy felriadnék, enni anélkül, hogy hányingerem lenne minden elfogyasztott falat után, és beszélgetni, anélkül, hogy szurkálódnék.

Azt is tudom, ezeket hogyan tudom elérni: fel kell tennem a kérdéseimet, akkor is, ha rettegek a válaszoktól. Tulajdonképpen folyamatosan a legrosszabb forgatókönyvre számítok, így csak kellemes meglepetés érhet.

Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy rájöjjek a probléma gyökerére, vagyis arra, mi is a bajom tulajdonképpen önmagammal.

Ez az, ami az igazi megoldást jelentené, mert aki elégedett, azt nem billenti ki egy-két, de akár 100 idegen nő fotójára adott lájk sem.

Nyitókép: Shutterstock

Téged elbizonytalanítana, ha tudnád, hogy a pasid szexi csajok képét lájkolgatja?

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.