Szülés után minden megváltozik. Igen, a szex is...

Azt szokták mondani, a jó pap is holtig tanul. Ahogy növekszik az éveim száma és a gyakorlati tapasztalataim mennyisége, egyre jobban meggyőződöm ezen mondás valóságtartalmáról. Az egész életre vonatkozóan talán az egyik legsarkalatosabb pontja ennek az egyszerű igazságnak - párkapcsolat szempontból - az, amikor két ember összeköti az életét, s gyermekük születik.

Amikor a fiam született, döbbenten szembesültem a változás problémájával, ami – a mai tudásom szerint – tudatossággal, önismerettel és családi átadási vonallal simán kiküszöbölhető lett volna. A saját fájdalmas felismerésem kapcsán építettem be a szülésfelkészítések témái közé ezt is, hiszen egyrészt már nem élnek együtt generációk, hogy a gyerekek természetesen nőjenek bele az életbe és annak történéseibe, másrészt rengeteget beszélnek a házasság, családdá válás és gyermek születés kapcsán az örömről, a túláradó boldogságról, de elfelejtődik, hogy olyan nehézségekkel is találkozunk, amikre nem is gondoltunk.

Példának okáért itt a szex témaköre. Amíg nincs gyerek, férfi és nő önfeledten, bármikor, bárhol, a lakás bármely pontján boldoggá tehetik egymást. Nem kell időzíteni, csöndben lenni, amikor rátör az emberpárra a viháncolhatnék. Viszont, ha gyerek van, onnantól minden megváltozik. Ez is. Szülés után először is az, hogy - valljuk be őszintén, még akkor is, ha pozitív és örömteli élményünk volt -, kijött azon a kis lyukon egy gyerek, s jó ideig az ember lánya csak arra tud gondolni: na, nekem aztán oda be semmit! Természetesen vannak kivételek, de a többséggel folytatott diskurzusom alapján erre a következtetésre jutottam. Regenerálódni sem árt, kilenc hónap és egy szülés utóhatásai nem múlnak el két hét alatt. Ráadásul az anyák, - miután megszületett a kisbabájuk -, teljesen átalakulnak, átváltoznak valamiféle őslénnyé, aki csak az utódra tud fókuszálni, kiélezett, kihegyezett érzékekkel, csőlátással. Ennek vannak hormonális, kötődési, érzelmi okai. Az utód léte, élete mindig az anyától függött, mióta világ a világ. Az anya állandó, lankadatlan figyelme biztosította, hogy sértetlenül fölcseperedjen, az anya figyelt a jelzéseire és a nőkben ilyenkor zajló hormonális folyamatok is ezt erősítik: a feltétel nélküli, osztatlan figyelmet, s azt az elementáris, elsöprő érzelmi dömpinget, amit azóta soha, sehol sem éltem át.

Gyakorlatilag az első hónapok során minden más eltörpült és megszűnt létezni, csak a kisbabámat láttam, érzékeltem, lépten-nyomon a sírásig elérzékenyülve, órákon át tartva a karomban és csak gyönyörködtem benne, már-már az elhülyülésig ellágyulva. Csodálatos élmény volt. De aztán beütött a krach.

Forrás: Shutterstock

A férjem jelezgetni kezdte, hogy most már jó lenne együtt lenni. Jó lenne egy kis huncutkodás. Én meg néztem rá ütődötten, kinézve a szűkre szabott világom kulcslyukán. Te, jó ég, mit akar ez a férfiember tőlem? Szex? Mikor? Hol?

Akkor, amikor a melleimre gondolok, semmi más nem jut eszembe, csak az etetés és az összevissza folyó tejem? S éjjelente úgy zuhanok be az ágyba, mint egy zombi és úgy alszom el azonnal, mint akit fejbe vágtak? Mikor éjjelente a csemete legalább háromszor ébred, s ezeket úgy időzíti, hogy mire az egyik etap után éppen elaludnék, már jön a következő? Amikor semmi másra nem tudok rajta kívül gondolni, csak az alvásra, amiért már valósággal remegek? Az intimitás megoldandó feladatnak bizonyult. 

Ugyanis két ember bármennyire szereti egymást, párkapcsolatban vagy házasságban senki sem a barátjával, a testvérével akar együtt élni, hanem a szerelmével, aki egyszemélyben ugyan minden, de szeretőnek is lennie kell. Ha ezt egy együttélés során elfelejtik, sutba dobják, egy idő után mindent megmérgez. A szeretkezés szerves része minden egészséges párkapcsolatnak.

Azóta sokat gondolkodtam ezen, tanultam, változtam, figyelek erre és nem győzöm hangsúlyozni a hozzám forduló pároknak azt, mennyire fontos, hogy tudatosan készüljenek erre a megoldandó feladatra is. Vannak praktikák, hogyan lehetnek együtt a szülők gyermek mellett. Sokszor nem egyszerű ezeket kivitelezni, ám, ha mindkét fél akarja, meg lehet oldani. Tréfásan oldani szoktam a zavart, ilyen egyszerű viccekkel: emlékezzetek a kamaszkorotokra! Ott is bújkálni kellett sokszor egy nyugodt szexért, de ott volt a szekrény, a kocsi hátulja, eleje – bár a kormány okozhat némi fennakadást, szó szerint is -, eltorlaszolt szobaajtó és egyebek. Ekkor már mindenki vihog és látom, sínen vannak, meg fogják oldani, figyelni fognak egymásra, s előre megbeszélik, eltervezik a hogyant.

Végül ez a titka az egésznek: előre legyen A, B, C terv mindenre, ami csak eszünkbe jut. Mindkét fél számára legyen fontos, hogy a kapcsolat ne laposodjon el, legyen idő egymásra, s ezen mindketten dolgozzanak. Így a nehezebb időszakok is könnyebben átvészelhetők és még a régi randi hangulatok is újra fűszerezhetik az együttléteket. A tudatos rákészülődés, tervezés, az egymásnak napközben mondott bókok, csiklandós kis beszólások megalapozzák a hangulatot, s onnantól egyenes az út, a társak olyanná válnak, mint a kisherceg rókája: örömteli, boldog izgalommal várják majd az együttlétet, s a kölcsönös egymásra figyelés áramkörében elő sem fordulhat, hogy eltávolodnak egymástól.
Ennyin múlik az egész. Odafigyelésen. Közös akaraton. Tervezésen.

Nyitókép: Shutterstock

 

Ezek is érdekelhetnek