Élére hajtogatott zoknik, vasalt konyharuhák: ilyen az, ha egy mérnökkel élsz együtt

Sosem zavart a kedves rendetlenség, mert az egész családom, vagy legalábbis a nagy része ilyen közegben élte a mindennapjait. Ahogy szokták mondani: én ezt hoztam otthonról. Az életemnek voltak szakaszai, például, amikor frissen édesanya lettem, hogy még a legyek is elcsúsztak a padlón, olyan ragyogó volt minden. Képes voltam egy újszülött gyerek mellett is mániákusan takarítani olykor az éjszaka közepén azért, hogy rend és tisztaság legyen otthon. Na ez is családi minta, érdekes apai ágon, pedig apum felmenői pont nem ilyenek voltak, és mégis...

Amikor gyerek voltam, emlékszem édesanyám egész nap ügyelt a tisztaságra, már amennyire hét gyermek mellett ezt meg tudta oldani, de mielőtt apukánk hazajött, újrahipózta a konyhát, hogy érezni lehessen a tisztaság illatát. Ahogy múltak az évek, úgy vetkőztem le sorra a rendmániámat, és magamnak, vagy szintén egy másik rokoni mintának köszönhetően átcsaptam bohéman szétszórt, kissé gyűjtögető, - amolyan "mindentmegörző" - anyukává. Aztán, ahogy az otthonok és élethelyzetek alakultak, úgy sokasodtak a kapcsolatokkal és szakításokkal járó "ezisittmarad tárgyak" halmaza az életemben.

Teljesen elvoltam ebben a káoszban, ám néha mégis zavart, főleg, amikor nem találtam a tegnap este letett könyvet, táskát, vagy épp indulás előtt a kulcscsomót. De akkor, mint isten ajándéka, megérkezett a megoldás mindenre, mégpedig a szerelem köntösében. Nem csak a nagy ő lépett be az életembe, hanem vele együtt a rend is, és mire hármat pislogtam, már egy rendszerető mérnök mellett ébredtem. Azt azért el tudod képzelni, hogy mekkora volt a sokk, amikor a sok-táskás, sok-kabátos, épp, hogy kiteregetek, majd-megszárad, bohém nő konyhájában hirtelen élre vasalt konyharuhák és a szárítón derékszög-párhuzamra hajtogatott zoknik sorakoznak? Pont úgy esett le az állam, ahogy most neked.

Az én drágám eleinte nem is engedte, hogy teregessek, és épp, csak azt nem mondta, hogy hagyjam a dagadt ruhát másra, félve az én hanyag eleganciámtól, inkább magára vállalta ezt a foglalatosságot. Később aztán persze megenyhült ebben is, de mindmáig, ha úgy adódik, inkább ő tereget. Én pedig egy cseppet sem gátolom meg ebben. Mindenki csinálja csak azt, amihez ért. És ő, ebben is nagyon jó. Az én szememben ettől még egyáltalán nem lesz kevésbé férfiasabb, mint eddig, sőt!

Amikor egy mérnökkel összekötöd az életedet, azt azért nem árt tudni, hogy ők általában afféle szögletes emberek, náluk minden fekete-fehér és egyenes, maximum derékszög-háromszög, de, bárhogy is, a vége, mindenképpen párhuzam. Ha te is egy olyan gömbölyű nő vagy, - és itt most nem a kerekded típusra gondolok - aki szereti a pihe-puha, tarka, illatos dolgokat, - szőrme, csillogás, pompa, gyertyafény, bársony, tánc, mulatozás - akkor két dolog történhet: vagy már az elején eláshatod azt a kapcsolatot, - de jó mélyre ám - ahol egy mérnök a ház ura, vagy örökre működni fog a kémia.

Nálunk, - példának okáért - fantasztikusan működik a dolog. Mire este hazaérek, a kedvesem élére hajtogatott zoknikkal, fehérneműkkel vár, a tányér és az evőeszköz is mértani pontossággal elő van készítve az asztalon. Amikor elutazunk, biztosan az ő bőröndjében van nagyobb rend, és reggel ő az, aki a kulcsomat megtalálja, utánam hozza a laptoptáskámat, letörli a szélvédőről a párát, jeget, esőt és búcsúzáskor még igazít egyet a visszapillantón is. Mert rend a lelke mindennek. Ő egy rendes ember. Én pedig történetesen nagyon hálás vagyok azért, hogy a felesége lehetek.

Most karácsonykor is ő díszítette fel a fát, mert így biztosan szimmetrikusak a gömbök rajta. Amikor ő készíti a reggelit, vagy szendvicseket ken nekem az útra, már tudom, hogy középen lesznek a kolbászkarikák és a paprika is pont oda kerül, ahová kerülnie kell. Eleinte nagyon zavart a saját rendetlenségem, a kis művészi "káoszkirálylányságom", de pont a szerelem volt az, ami ráébresztett, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok. Bármennyire is nehezemre esik olykor-olykor.

Ő, a mérnök úr, az a férfi, aki elsőként úgy fogadott el, ahogy születtem, annak és azért szeret, aki vagyok, és nem akar megváltoztatni. A tökéletlen tökéletességemet szereti bennem, és roppant jól kiegészít az ő precíz rendszerességével. Én nem vádolom érte...;-) Maradok, aki voltam, egy bohém, művészlelkű, kedvesen rendetlen, és javíthatatlanul romantikus lány. Ránk például abszolút igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást.

Nyitókép: Shutterstock