Megbánod, ha belém szeretsz...

Én az a fajta nő vagyok, akivel a szexuális vágyaidat szenvedélyesen megélheted. Akivel bármikor elmehetsz kajálni, bulizni vagy moziba, hogy lazíts kicsit. Csak ne kövesd el azt a hibát, hogy elkezdesz kötődni, mert bántani foglak...

Ne szeress engem! Nincs szükségem férfira. Túl nagy bennem a káosz, szürreálisak és zavarosak a belső mozgatórugóim. Az egyik percben boldogan lebegek, aztán hirtelen eltűnik az eufória, és sötét felhők kezdenek gyülekezni felettem. Sokszor úgy érzem, kevés a levegő idebent, a rajongásod pedig csak még jobban elszívja előlem az oxigént. Kalitkába ültethetsz, színjátszó tollaimban gyönyörködhetsz, de rögtön elrepülök, ha kinyitod az ajtót. Nyughatatlan vagyok, mindig új utakat, új ösvényeket keresek. Ez pedig fájna neked.

Ne szeress engem, mert nehéz együtt lenni velem. Most még különlegesnek gondolsz, de szép lassan a legrosszabb rémálmoddá válok. Drámakirálynő vagyok. Egy igazi hisztérika. Örök kétkedő, tépelődő. A férfiak tettek ilyenné. És attól félek, hogy a lelakott lelkembe ivódott emlékek mindent elpusztítanának.

Ne szeress engem! Nem tudnám elviselni, ha elveszítenélek. Rengeteg fájdalmat hordozok magamban, azt már biztosan nem élném túl. Néha vannak vízióim a szerelemről, de a démonjaim úgysem engednék, hogy újra boldog legyek. Széttépnének, mint a farkasok a szegény báránykát.

Kérlek... ne szeress! Hiába forró az ölelésed, mégsem tudja felolvasztani a jégpáncélomat. Ha velem élnél, elfelejtenél lélegezni. Elfelejtenél saját magaddal törődni. Elfelejtenél élni. Ne akarj szenvedni mellettem! És sose érd be kevesebbel annál, ami a legjobb neked!

Nyitókép: Shutterstock