"Húszévesen mentem hozzá Csabához. A főiskolai tanárom volt, elvált, tíz évvel idősebb nálam. Abbahagytam a tanulást a kérésére, két év múlva megszületett a fiunk, később a kislányunk. Az első nyolc évünk boldogságban telt. Amikor kezdődtek a gondok, mindig erre az időszakra hivatkozva mentegettem magamban Csabát. Azt hittem, rajtam múlik, hogy ismét olyan csodás életünk legyen. A váláskor aztán dühében elmondta: akkoriban is megcsalt. De nem ugrom ennyire előre a történetben.
A fiam nyolcadik szülinapján történt, hogy csengettek. Lisztes arccal, csokikrémes kézzel nyitottam ajtót. Egy nő állt a lábtörlőnkön, közölte, hogy Csaba szeretője volt, de a férjem őt is becsapta, és most egy tanítványához jár. 'Azt akartam, hogy tudd, milyen szeméttel élsz együtt. Menekülj tőle, ahogy én teszem!' - kiáltotta hevesen, majd elviharzott.
Fél óra múlva hazaért a család. Összeszorított foggal csináltam végig a születésnapi köszöntést, este pedig zokogva vontam kérdőre Csabát. Sírni kezdett, és mindent bevallott. Szeret, de pár hónapja elragadta a szenvedély. Megbánta. És csak eljátszotta, hogy másik nője lett, azért, hogy könnyebben tudjon a szeretőjétől szabadulni.
Borzasztó hónapok jöttek. Kínzott a csalódás, a megaláztatás. Mindenki hibázhat egyszer - mondta a férjem. Hittem, hogy tényleg őszintén megbánta. Tornázni kezdtem, hogy formásabb legyek, szexibbre cseréltem a ruhatáramat. Szerettem volna dolgozni is, hisz a gyerekek nagyobbacskák voltak már, de valahányszor ez szóba került, Csaba mindig dührohamot kapott.
Két évre rá egy bugyit találtam a kocsijában. Zokogva könyörgött bocsánatért. Azt mondta, hogy rámászott a kolléganője, és az életét adná, hogy visszacsinálja. Azzal érvelt, hogy váratlanul érte, és eluralkodtak rajta a férfiúi ösztönök. És azzal, hogy húsz perc miatt nem érdemes felrúgnom kettőnk szerelmét, és a gyerekek biztonságát.
Ismét megbocsátottam, de már nem tudtam kiűzni elmémből a gyanakvást. Ha elment valahová, azt képzeltem, nővel van. Átkutattam a zsebeit, aztán szégyenkezve sírtam miatta egy órát. Úgy éreztem, megőrülök otthon, így állást vállaltam egy irodában, nem törődve a tiltakozásával. Közben feleségként is próbáltam megfelelni.
Egy nap azonban korábban engedtek haza munkából, és ott találtam Csabát a közös hálónkban egy prostituálttal.Ahogy meglátott, ordítani kezdett: 'Te vagy a hibás, minek mentél dolgozni?! Egy nőnek itthon a helye! Szexfüggő lettem a hisztijeid miatt, kutya kötelességed támogatni a leszokásban, ha fontos neked a család!'
Bedőltem neki. Két év terápia, és számtalan új szerető után jöttem csak rá, hogy nem beteg - csupán aljas és hazug. Mikor közöltem vele, hogy elhagyom, hozzám vágta a szerelmesleveleit. Azoktól a nőktől érkeztek, akikkel viszonya volt a házasságunk első évei során...
Otthagytam. Neveltem a gyerekeket, szereztem három diplomát. Évekig nem bírtam férfiakra nézni, majd - átesve a ló túloldalára - egyéjszakás kalandokkal vigasztaltam magam. Csak pár éve érzem úgy, hogy végre begyógyultak a sebeim, és újra nyitott vagyok egy kapcsolatra.
Tanulság? Megbocsátani szép dolog, de nem mindegy, hányszor teszi az ember. Mindenkinek azt tanácsolom: ne adjanak egynél több esélyt senkinek! Én is így tennék, ha az éveket visszaforgathatnám."
A történetet Greta May jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.