20 év házasság margójára: "Úgy alszom el minden este, hogy kicsit belehalok a hiányába"

Pici voltam még, amikor a mamám végleg egyedül maradt. Én már csak úgy emlékszem rá, mint aki egész életében egyedül volt onnantól kezdve, hogy fel tudom idézni a legelső emlékeimet.

Mióta csak az eszemet tudom, rengetegszer meglátogatott bennünket, mikor kicsik voltunk, és mostani fejjel egészen elképesztő, hogy ő már 46 évesen nagymamának mondhatta magát, miközben a mai világban van, aki akkor szüli meg az első, második, vagy akár harmadik gyermekét. Miután nagyapám korán elment, mamám mindössze 46 évesen magára maradt. Szeretett társa, akivel 18 éves kora óta kéz a kézben jártak, féltő szerelmesei voltak egymásnak, egyszer csak örökre elment. A szomorúság, a bánat mélyen rátelepedett mamámra. Egyszerűen képtelen volt már más felé nyitni, pedig akadtak udvarlói, de ő halála napjáig igaz és hű társa maradt nagyapámnak, akit szó szerint örök társául választott.

Nagymamám egy másik világban született, ahol a nőknek férjük elvesztése után nem az volt az első dolguk, hogy új társat keressenek maguknak. Mondhatjuk azt is, hogy vidéken egyszerűen nem az volt divat, hogy a megözvegyült nők rögtön egy másik férfi karjaiban, ne adj 'Isten ágyában találják magukat. Ha egy nő az oltárnál örök hűséget fogadott a jövendőbeli férjének, az valóban egészen a sírig szólt.

Drága mamámnak volt egy kitartó udvarlója, aki valóban nagyon sokáig ostorozta őt szerelmével, és megpróbálta magához édesgetni, ám sikertelenül. A legutolsó próbálkozása után aztán már én voltam az, aki rászólt mamámra, hogy igazán megérdemli a boldogságot, és ne érezzen bűntudatot amiatt, hogy nem a papámmal van.

"Drága kisunokám, nekem egyetlen férfi volt az életemben, a te nagyapád. Ő volt az én nagy szerelmem 18 éves korom óta. Az életemet annak szenteltem, hogy mindig a kedvében járjak, mert nagyapádtól is rengeteg szeretet kaptam. Nem mindig volt egyszerű az együttélés, de mi egymást választottuk. A végsőkig kitartottunk egymás mellett. Az, hogy megoszthattam vele a boldogságot, az az én életem kiváltsága volt. Ünnepeltünk, célt értünk, szenvedtünk, megalkudtunk, de mindenekelőtt szerettünk. A valódi művészet a leghosszabb közös utazásunk volt, ami maga az élet.

46 éves korom óta úgy aludtam el minden este, hogy egy kicsit belehaltam a hiányába. Soha nem szerettem senkit úgy, mint őt. 18 évesen életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor feleségül mentem hozzá. Sok időt töltöttünk együtt, de közel sem eleget."

Nyitókép: Shutterstock