Férfivélemény: Mégis milyen kapcsolat az, ahol csak a férfi viseli az anyagi terheket?

Amikor kapcsolatokról beszélünk, szeretjük romantizálni azt, hogy milyen támpontok alapján választjuk ki azt a személyt, akivel összekötjük az életünket, akár rövidebb, akár hosszabb időről van szó. Ebbe a romantikus képbe kevésbé fér bele az, hogy a másik zsebében turkáljunk, a valóság azonban az, hogy az anyagi helyzet sokak számára vízválasztó egy kapcsolatban. Férfiként persze többnyire arra vagyunk kondicionálva, hogy mi viseljük az anyagi terheket és talán nem jogtalan általánosítás az sem, hogy a társadalom többnyire még mindig a férfiakat tekinti a kenyérkeresőnek a két nem közül.

Ebben persze továbbra is akad ráció – főleg akkor, ha a családalapítás is bejön a képbe – annak ellenére is, hogy napjainkra jócskán eltávolodtunk attól a társadalmi berendezkedéstől, amiben a nőknek a gyereknevelés és a házimunka volna csakis a fő feladata. Ebből viszont adódik az is, hogy ha a családalapítást félretesszük és csak két ember kapcsolatára koncentrálunk, akkor manapság már nincsenek kifejezetten erős érvek amellett, hogy miért kellene egy férfinak viselnie a kapcsolatok anyagi terheit, hiába szokta ezt meg sokunk. Egy egészséges kapcsolatban a pénzügyi terhek éppúgy megoszlanak (ha kell, arányosan), mint az összes egyéb közösen viselt teher. Persze félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy az utolsó megvásárolt kiflicsücsköt is közösen kellene fizetni. Ajándékokra, gesztusokra szükség van, és egy egészséges kapcsolatban ezeket önként és dalolva, akár az anyagiakkal nem is foglalkozva teljesíti az ember.

A problémák ott kezdődnek, ha a gesztusok alapvető elvárásokká válnak. Amikor egy kapcsolatban felborul az egyensúly és a szeretetet elköltött pénzben kezdjük mérni, majd rájössz arra, hogy a másik valójában a pénzedet tekinti a megbízhatóságod egyetlen hiteles mércéjének. És míg azt gondolhatnánk, hogy az ilyen helyzetek viszonylag ritkák, a legtöbb férfi ismerkedés során előbb vagy utóbb beleszalad abba a csapdába, amiben a legfontosabbnak tartott „jellemvonása" nem más, mint a pénztárcája.

„Szakítok veled mert csóró vagy és nem tudsz elvinni utazni", „Ja, te nem úgy gondoltad, hogy egyedül fizeted a vacsorát?", „Azért hagylak el, mert mellette tudom, hogy nem kell majd szűkölködnöm..." - pár teljesen banálisnak tűnő példa, melyet nem a képzelet szült, hanem a közvetlen környezetemből idéztem, három példa, három különböző férfitól. Az anyagiaskodáson elcsúszó kapcsolatok sokkal gyakoribbak, mint amennyire gondolnánk, mögöttük pedig nem tudok nem kettős mércét érezni.

Még mindig él az a korábban említett kép, hogy egy férfinak kötelessége többet keresni egy nőnél a kapcsolatban. De pontosan miért is? Igen, a gyermekvállalást említeni sem kell, hiszen olyankor nem árt, ha az apa fizetése elegendő a teljes család ellátására, de valljuk be, rengeteg olyan kapcsolatban is élő elvárás ez, ahol szó sincs a családalapításról. Egyszerűen csak azért, mert egy régről megragadt berögződés, melynek a logikája a modern mindennapokban már érvényét vesztette. És tegyük hozzá: szerintem egy férfit kérdés nélkül hajt a késztetés, hogy ne sajnálja a pénzt a szeretteitől, hogy törekedjen a minél jobb életszínvonalra, nem csak a maga kényelme érdekében. Ez egy egészséges maradéka annak a beidegződésnek, amit a múlt kapcsolati és családi mintázatai hoztak létre.

Nyitókép: Shutterstock