Férfivélemény: Dehogynem számít a korkülönbség egy kapcsolatban!

Egyetértek azzal, hogy igenis vannak helyzetek, ahol a jelentősebb korkülönbségek ellenére is létezhet őszinte és szenvedélyes szerelem. Persze nem a 20 éves nyuszilányok és a 90-es éveiket taposó dúsgazdag letűnt playboyok nem is annyira ritkán látott eseteiről beszélek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem láttam már egész közelről olyan kapcsolatot, ahol mit sem számított 10-20 évnyi korkülönbség. Az ilyen példák talán nem is annyira ritkák manapság, sokakat egyáltalán nem zavar a korkülönbség a kapcsolatokban. És bár én se mondanám, hogy zavaró tényező a kor, a legtöbb esetben igenis vízválasztó.

Mikor nekem szegezték a kérdést, hogy számomra mennyire lényeges a korkülönbség az ismerkedés során, nem tudtam és nem is akartam hazudni arról, hogy számomra sarkalatos pontról van szó. Mint mondtam, nem azért, mert rossz szemmel nézném a dolgot. Az én esetemben egyszerűen csak azért tartom fontosnak, mert tisztában vagyok azzal, komoly kapcsolatra vágyom. Mégis mindeközben úgy érzem, a végleges elköteleződésre – legyen ez házasság, gyermekvállalás vagy a teljes csomag egyben – még szeretnék hagyni pár évet magamnak. És itt jön be a kor mint számomra fontos tényező.

Míg sok barátomat örömmel tölti az idejét huszonegy-két éves, vagy még ezt a kort sem betöltő lányokkal, addig én a harminchoz közelítve egyre inkább úgy érzem, hogy nem tudnék kapcsolatban lenni valakivel, aki ennyivel fiatalabb nálam. Bár nem beszélünk hatalmas korkülönbségről, számomra mégis fontos egy olyan általános élettapasztalat és szemléletmód, amiről úgy gondolom, hogy az esetek többségében a korral jár együtt. És csak, hogy a kukacoskodó hozzáállásom még tovább szűkítse azt a bizonyos halakkal teli tengert, harmincegy-két évnél sem szívesen állítom feljebb a „szűrőmet". Nemes egyszerűséggel azért, mert tapasztalataim és az általam látottak rendre megerősítettek bennem egy képet. Eszerint míg én úgy érzem, hogy az általam is vágyott házasság, családalapítás és egyebek ráérnek még jó pár évig is akár, addig ebben a korosztályban a nők sürgetőbbnek érzik ezt a kérdést, mintsem hogy az általam elképzelt, lassabb tempómhoz akarjanak igazodni.

Talán sarkított általánosításnak hat az álláspontom. Lehet, hogy csak az én tapasztalataim szélsőségesek és hibás az a kép, ami a fejemben él, és ami miatt ennyire leszűkítem korban azoknak a listáját, akikkel el tudom képzelni az életemet. De mivel az eddigi tapasztalataim ezt erősítették meg bennem, így nekem igenis számít a kor a párkeresés során. Kivételek vannak és mindig lesznek is, kortól, nemtől, mindentől függetlenül, de egy nagy átlag akkor is létezik. Ha ezt tudomásul veszi az ember, akkor talán kicsit nagyobb eséllyel kíméli meg magát az olyan kapcsolatoktól, amik a korkülönbségekből adódóan futnak zátonyra. Persze ez csak az én elméletem.

Cserébe viszont, hogy a cikk elején leírtakhoz egy kicsit visszakanyarodjak, itt van elásva annak a kulcsa is, hogy miért működőképesek egyes kapcsolatok kortól függetlenül is. A jövőről való hasonló gondolkodás ugyan csak egy tényezője egy párkapcsolatnak, mégis azt gondolom, hogy ez vízválasztó. Ha ugyanúgy gondolkodtok a közös jövőtökről és emellett is tele vagytok közös vonásokkal, akkor mégis miért kellene, hogy számítson a köztetek lévő évek száma?

Nyitókép: Shutterstock