"A férjed velem kefél!" - Tényleg azt hitted, hogy ennyivel belekavarhatsz a házasságunkba?

Már félálomban voltam, amikor megriadtam a tipikus messengerhangra. Felkaptam a telefont, hogy kikapcsolom, de valahogy nem hagyott nyugodni a dolog. Megnéztem az üzenetet, aztán úgy is maradtam egy időre, tűnődve, mélázva.

Hogy ez meg mi a franc? Ugyanis egy számomra ismeretlen csaj küldte. A profilképe alapján egy tipikus Miss Pics@. Ez még nem is lett volna elgondolkodtató, mert a külső egy dolog, bár azért el kell ismernem, ezeknek a csajoknak tipikus kinézete van. Mind ugyanolyan. Kiszedett szemöldök, amit aztán tetoválással pótolnak. Kacsa száj, vakolat a fejükön és egyenfrizura. De oké, mondom, ne legyenek előítéleteim.

Aztán persze mégis beigazolódott, hogy a hölgyike nem okos és éppen olyan, amilyennek gondoltam. Ugyanis ennyit közölt velem az üzenetben: A férjed velem kefél, amikor nem veled van.

Annyira ledöbbentem a helyzet morbiditásán és képtelenségén, hogy csupán ennyit válaszoltam: Egészségedre!

Megnézte, szünet. Na, gondoltam, elkezdtek kattogni a fogaskerekek. Beletelt egy kis időbe, mert a csaj nyilvánvalóan nem volt okos, de gondoltam, kivárom. Kezdett szórakoztatni a dolog. A férjem ugyanis a világ leghűségesebb pasasa. Rengeteget dolgozik, mindig pontosan tudom, hol van, mert folyton képeket küldözget, amin itt-ott vigyorog valahol a magasban. És nem utolsó sorban egész nap szerelmes üzenetekkel bombáz. Szóval munka közben kilőve a megcsalás ténye. Egyébként meg itthon van, úgy kell néha kirobbantani, ugyan menjen már el a barátaival pecázni vagy akármi. Így a történet elég érdekes volt.

Akkor már gyanakodtam, hogy ez valami szarkavaró picsa lehet, aki talán bepróbálkozott a férjemnél, de esélytelenül, és hát ismerjük a savanyú szőlő történetet. Ha nekem nem lehet jó, neked se legyen az. Úgyhogy a picike, borsónyi agyában megfogalmazódott a bosszú gondolata, hogy most aztán jól bekavar a házasságunkba, és majd nevethet a markába, amikor elválunk. És természetesen az én férjem majd ész nélkül rohan az ő karjaiba, vigasztalódni.

Mikor idáig jutottam a gondolatmenetben, már erősen kellett röhögnöm, de visszafojtottam. Nem akartam az egész családot felnyeríteni, tehát vártam a választ. Ami meg is érkezett, kábé egy óra múlva! Azta, gondoltam magamban, azért ez nem semmi! Egy óra kellett, hogy a kis buksijában megszülessen egy általa frappánsnak gondolt válasz.

Úgy gondoltam, én ugyan bele nem megyek ilyen agyhalott drámázásba, nem vagyok hajlandó erre a szintre lesüllyedni. De tény, a kegyelemdöfést meg kellett adni és úgy hiszem, ehhez a legjobb megoldást találtam ki. Felébresztettem a férjem, megmutattam neki az üzenetet. Könnyesre röhögte magát. Akkor jutott eszünkbe, hogy mesélte egyik nap, hogy letiltott valami csajt, mert üzengetni kezdett neki. Mint kiderült, Miss Picsasága volt. Felvettem a beszélgetésbe a férjemet is, aki elegánsan ennyit fűzött hozzá a diskurzushoz:

Hello! Régen nevettünk ilyen jót a feleségemmel, köszi, hogy segítettél ebben.

Bekucorodtunk a közös nagy takarónk alá és vihorászva vártuk a reakciót. Azért biztos ami biztos, szóltam az emberemnek, hogy valószínűleg ez sok idő lesz, mert lassan dolgozik odaát a rendszer. Lelki szemeim előtt megjelent a nőcike: láttam, hogy elborította az agyát az értetlenség, meg a düh, és minden egyéb. Biztos voltam abban, hogy képtelen felfogni, mi történt. Felfoghatatlan számára, hogy a jól kitervelt kis asszója hatástalan maradt. Biztos nem ez volt az első próbálkozása és talán sok helyen sikerrel is járt. Sok nő azonnal ugrik az ilyesmire, mert azért a zöld szemű szörny sunyi tud lenni és be tud férkőzni ide-oda. Itt meg ilyen válaszokat kap. Még meg is sajnáltam kicsit.

Végül kaptunk egy gyalázkodó litániát, aminek nagyjából az volt a lényege, hogy bezzeg akkor, amikor ők együtt voltak, nem így viselkedett a férjem. Rötyögtünk egy utolsót, letiltottam Miss Picsát és lefeküdtünk. Begömbölyödtem kis kiflinek, és már aludtunk is.

Nyitókép: Shutterstock