A randizás alapvetően egy szórakoztató dolog kellene legyen, hiszen mi is a koncepció? Időt töltesz egy olyan személlyel, akivel romantikusan is érdeklődtök egymás iránt, elmentek valamilyen kellemes, közös programra, legyen az vacsora, mozi, színház, kirándulás, mindenki választhat a saját szájíze szerint egy ide behelyettesíthető opciót. Ha a dolgok jól mennek, akkor a kettőtök sztorija gördül tovább, ha mégse élvezitek kellően egymás társaságát, akkor pedig elválnak útjaitok és idővel jön a következő kiszemelt.
Na de, mi van akkor, ha a dolgok mégse a nagykönyvben megírtak szerint történnek? Ha újra és újra lelkesen indulsz neki a találkáknak, melyek aztán sehova se vezetnek, annak ellenére, hogy te igenis valami komolyra vágynál, nem puszta időtöltésre vagy szórakozásra másokkal?
Főképp ez az oka annak, hogy úgy gondolom, a randizás pokoli dolog tud lenni. Bár tudom, hogy alapvetően szórakoztató eseményekként kéne tekinteni rá, de mi van akkor, ha az ember újra és újra falakba ütközik, zsákutcákba sétál be, és csak nem sikerül megtalálnia azt, akire vágyik?
A randevúk ettől egy idő után önismétlő, sablonokból felépített kötelező körökké válnak. Az ismerkedés elkerülhetetlen terhévé, ami rátelepszik az ember vállára, ezzel persze látványosan roncsolva az esélyeket arra, hogy a megfelelő, pozitív benyomást keltsük a másik félben.
Egészen addig, amíg már el se hisszük igazából, hogy a következő embernek érdemes komolyan esélyt adni. Hiába van ott az új ismeretség izgalma, ha már unod, hogy ugyanazokat a köröket futod minden emberrel. Röviden tehát elkezdesz kiégni ettől az önismétléstől.
Mert mint mindenben, úgy az ismerkedésben is kiéghet az ember. Az ilyen kiégés könnyedén kedvét szegi a legromantikusabb hősszerelmes személyiségeknek is, pedig egy elég gyakori jelenségről beszélünk. Hát még akkor, ha számításba vesszük, hogy manapság az ismerkedés egyik elsődleges platformjává a randiappok váltak, amik ugyan könnyítenek a kapcsolatfelvételen, a személyes kémia viszont teljesen elvész az online térben, így nem ritka, hogy koppanunk, amikor először találkozunk a „párunkkal" szemtől szemben is.
Bár univerzális gyógyír nem létezik a kellemetlen randikra és a felsült ismerkedésre, a kiégés elleni egyik legegyszerűbb módszer talán ilyen helyzetben is segíthet rajtunk. Ez pedig nem más, mint a kikapcsolódás. Néha muszáj szünetet tartanunk, legyen szó az élet bármely területéről, így a randizásról is.
Ha már úgy érezzük, hogy céltalanná váltak az ismerkedési próbálkozásaink, talán érdemes hátralépni kettőt, egy kicsit több énidőt beiktatni és akkor visszatérni a játékba, amikor úgy érezzük, hogy nem csak egy unott, az ismerkedésbe belekeseredett személyt tudunk odaültetni a randipartnerünk elé.
Hiszen végérvényesen a randizás mégiscsak egy szórakoztató, az új romantikus ismeretségek reményével kecsegtető dolog, aminek semmi értelme nincs akkor, ha nem tudjuk tényleg felszabadultan önmagunkat adni. Szóval tanuljunk meg néha hátralépni egy kicsit, lazítsunk és ne hagyjuk, hogy a kedvünket szegje a mókuskerék.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.