Egy milliomos barátnője voltam, de nagy árat fizettem érte...

Az első találkozóra egy pazar borbárban került sor, amitől teljesen elájultam. (Nem ehhez voltam szokva.) A második randevút egy csodálatos hajóétteremben töltöttük, a harmadikon Bécsbe repültünk egy koncertre. Amikor együtt voltunk, mindig a legelegánsabb helyekre mentünk, ahol mindenki ismerte őt.

Ezután elég érdekes időszak következett. Z meggyőzött, hogy hagyjam ott a munkámat, és utazgassam vele a nagyvilágban. Szépen, lassan mindenkitől eltávolodtam, még a legjobb barátnőimmel is megromlott a kapcsolatom. Hetekig, hónapokig nem találkoztam másokkal, akkor úgy gondoltam, bőven elég, ha Z életének középpontja lehetek.

Ő pedig cserébe elhalmozott drága ajándékokkal, a születésnapomra egy gyönyörű autót is kaptam tőle. Egy ideig nagyon élveztem az új ruhákat, a kiruccanásokat, a drága vacsorákat - nem akartam észrevenni a vészjósló jeleket, mert hittem a tündérmesében.

Kb. fél évvel a megismerkedésünk után elutaztunk Mexikóba. Már eleve lázasan szálltam fel a gépre, aztán másnap reggelre olyan rosszul lettem, hogy nem bírtam felkelni. Z lement kocogni a tengerpartra, aztán zuhany után bejött a hálóba. Elkezdte simogatni a melleimet és a combom belsejét, ami iszonyú kellemetlen volt. Türelmesen próbáltam elmagyarázni a helyzetet, de ez láthatóan nem érdekelte őt.

Két napig nem láttam, egyedül szenvedtem az óceánra néző luxuslakosztályban. Aztán visszajött, óriási csokor rózsát hozott, és a bocsánatomért könyörgött. Akkor már nem érdekelt a magyarázkodása, a következő gépre vettem egy jegyet, és hazarepültem.

Sok időbe telt, mire megértettem, mennyire méltatlan volt a Z-vel való kapcsolatom. Nemcsak neki voltam kiszolgáltatva, hanem saját magamnak is. Elszivárgott belőlem az önbizalom, elvesztettem az identitásomat, egy senki voltam. Az a néhány hónap rávilágított arra, hogy a gazdagság sokszor arroganciával, könyörtelenséggel és empátiahiánnyal párosul.

Ezek távol állnak az én elveimtől és eszményeimtől. (Természetesen nincs szándékomban sztereotípiákat gyártani, normális, rendes emberek is akadnak bőven a tehetősek között - itt most kizárólag a kettőnk viszonyáról beszélek.) Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szerettem luxuskörülmények között lakni. Ki ne szeretne? De élhetek egy puccos villában, és magamra ölthetem a boldogság hamis álarcát, ha a párom nem azért szeret, aki én vagyok.

Egy másik fontos tanulság, hogy a Z-hez hasonló férfiaknak rengeteg lelki defektjük van, amit nem lehet megoldani pénzzel. Ráadásul zárkózottak, gyanakvóak, és nem bíznak másokban, ezért minden érzelmi problémájuk a másik fél nyakába szakad. Ha úgy nézzük, én voltam Z. terapeutája, sőt, annál több: szexuális szolgáltatásokat is nyújtottam. Igen, a napjaim fényűzésben teltek mellette, de nagy árat fizettem érte.

Már megtanultam a leckét. Soha többé nem randizom olyan férfival, aki nem enged kibontakozni, és elzárja előlem a levegőt, a fényt. A jövőben a magam ura leszek, senki nem fog irányítani és zsarnokoskodni felettem. Saját döntéseket akarok hozni, és abból a pénzből szeretnék élni, amit én teremtek elő. Még egyszer nem hagyom magam megvásárolni...

Olga történetét Császár Zsanett jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock