A saját kollégám bombázott a f*rkáról készült fotókkal (18+)

A telefonom általában lenémítva lapul a táskámban munka közben. Ne gondoljátok, hogy ennyire szabálykövető vagyok, nincs semmi elvárás ezzel kapcsolatban, de én jobban tudok koncentrálni, ha még csak nem is látom a készüléket. Aznap viszont nem halkítottam le, és amikor visszatértem a pisiszünetről, a kollégám szólt, hogy valami történhetett, mert a telefonom "milliószor" pittyegett az elmúlt percekben.

Odasiettem a táskámhoz, előtúrtam a mobilt és a fejemben egymással verekedtek a rémisztőbbnél rémisztőbb gondolatok. Biztosan baj történt Balázzsal és a kórházból telefonálnak, engem meg nem lehet elérni, mert a mosdóban voltam... Mi van, ha a gyerekekkel van valami? Peti már reggel is mintha sápadt lett volna, lehet, hogy a buszmegállóban lett rosszul, megszédült, előrebukott és pont az érkező busz elé zuhant... Remegő kézzel fogtam a mobilt, alig bírtam feloldani a képernyőzárat.

Tizenöt Messenger-üzenet fogadott. Megnyitottam és kellett pár másodperc, mire felfogtam, mit is látok. Nem a férjem írt, és még csak nem is a gyerekek iskolájából kerestek. Egy elsőre ismeretlen arc köszönt vissza rám a profilkép kis karikájából. Gergő volt az, a kollégám, aki itt ül velem egy irodában. Rásandítottam, majd vissza a telómra és óvatosan görgetni kezdtem az üzenetét, az egyesével küldött fotók sorozatát. Mindegyiken meztelenül volt látható, ráadásul tettre készen...

Mögöttem ekkor nyílt az ajtó, Feri, a főnököm lépett be rajta, nekem pedig alig volt időm visszadobni a mobilt a táskámba. Úgy elvörösödtem, mint egy tinilány, akit épp most kaptak rajta a szülei valami huncutságon. Feri először furcsa, kérdő tekintettel nézett rám. Látta ahogy beledobtam a telót az asztalon álló, nyitott szájú táskámba és nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy valaki összerakja mindezt a lángoló ábrázatommal. Mosolyra húzta a száját és kacsintott, jelezve, hogy bármi is a titkom, ő hallgatni fog.

Feri kiment, én pedig a telefonnal a kezemben gyorsan kiszaladtam a mosdóba, be az egyik fülkébe. Félve nyitottam meg a Messengert, de amikor megláttam, hogy véletlenül nyomtam egy lájkot a f*rokfotóra, tehetetlenül lehuppantam az ülőkére. Biztos akkor értem hozzá, amikor bedobtam a táskámba. Megpróbáltam visszavonni, de ekkor felugrott a jól ismert három pont és Gergő üzenete jelent meg a képek után.

– Hogy tetszik? – kérdezte.

Ez nem lehet, Gergőt nem ilyennek ismertem meg. Hiszen tudja, hogy férjnél vagyok, hogy van két gyermekem... ráadásul ő is ott volt az esküvőmön! Biztosan véletlenül küldte. Nem nekem akarta, hanem az egyik csajának... De mi van akkor, ha valaki feltörte a telefonját és nem is Gergő van a képeken? Jobban megnézve, nem látszik a hapsi feje. Igen, biztosan erről van szó, akkor pedig neki is muszáj tudnia arról, hogy valaki garázdálkodik a profilján. Kimentem a mosdóból, vissza az irodába.

Gergő a saját asztala felé fordulva dolgozott a gépen. Megkértem, jöjjön ki velem, valamit meg kell beszélnünk. Szótlanul követett, az arcán nyomát sem láttam semminek, ez pedig megerősített abban a hitemben, hogy nem ő küldte a fotókat, hiszen nem tudná leplezni. Ő is olyan vörös lenne, mint én az előbb. Kiléptünk a folyosóra és közöltem vele, hogy szerintem feltörték a profilját, és valaki az ő nevében meztelen férfiakról küldözget nekem képeket, majd kezébe nyomtam a telómat.

– Nem tetszenek? – nézett rám Gergő, én pedig köpni-nyelni nem tudtam. – Meg tudom mutatni élőben is, ha látni szeretnéd.

– Gergő! – A kelleténél jobban felcsattantam. Hallottam, ahogy megmozdulnak a forgószékek az irodában és óvatosan arrébb húztam a srácot az ajtóból. – Nem feltörték a telódat?

Nem válaszolt, szinte pókerarccal bámult rám, és lehet, hogy csak képzeltem, de mintha egy halvány mosoly azért játszott volna a szája sarkában. A kezem, miután félrevontam őt, még mindig ott pihent a karján. Hirtelen elrántottam, kivettem a mobilt a kezéből, hátráltam két lépést és csak néztünk egymásra. Ekkor lépteket hallottam közeledni, és gyorsan visszamentem az irodába. Gergő lemaradva követett. A nap hátralévő részében használhatatlan voltam, nem tudtam koncentrálni, dolgozni, és amikor lejárt a munkaidő, szinte hazamenekültem.

Otthon elmeséltem, mi történt és a férjem tajtékozva közölte, hogy fel kell jelentenem a csávót, mert ez nemcsak munkahelyi, hanem szexuális zaklatás is. Kérte, hogy mutassam meg a képeket, hiszen le kell mentenünk mindet, mivel azok a bizonyítékok. Amikor viszont megnyitottam a chatet már nem találtam benne semmit. A képek helyén csak üres buborékokat láttunk és egymás alatt többször ugyanaz a szöveg állt: "Gergő visszavont egy üzenetet."

Az este még nyugodtan telt, de reggel rosszullét kerülgetett. Nem mertem bemenni az irodába. Nem tudom, mitől féltem, hiszen Gergő nem tűnt soha erőszakosnak, biztos nem bántana, de azt se gondoltam volna sosem, hogy képes lenne a saját f*rkáról képeket küldözgetni. Balázs látta rajtam, hogy valami nincs rendben, és győzködött, hogy maradjak otthon, de mivel tegnap délután se haladtam a munkával, muszáj voltam bemenni. Erősködött, hogy vegyek ki egy napot, de végül abban maradtunk, hogy elvisz kocsival.

Remegett a lábam, izzadtam, a pánikroham tipikus tüneteit produkáltam. Sosem hittem volna, hogy ez velem megtörténhet. Az ajtóig tartó út óráknak tűnt, de sikerült legyőznöm a távot. Az iroda kilincse előtt azonban megtorpantam, és szerintem visszafordultam volna, ha Piri nem nyitja ki bentről és nem ütközünk össze. Olyan lendülettel tépte fel az ajtót és rontott ki, hogy ideje és lehetősége sem volt engem észrevenni. Gergőt nem láttam az irodában, és csak később tudtam meg, hogy felmondott.

Az esetről nem beszéltem bent senkinek, Gergőt pedig tiltottam és töröltem is mindenhonnan. Azt hittem, a szorongás elmúlik, de azóta is összerezzenek, ha véletlenül nem némítom le a telefont, és megszólal a Messenger jól ismert hangja. Azokat a képeket pedig szerintem sosem fogom tudni törölni az emlékezetemből...

Nóri történetét Ághy Melinda jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock