Ha neked már van gyereked, én nem is akarhatok?

Nemrég mondták ki a válását Csillával, a gyereküket, Levit, pedig neki ítélte a bíróság. A válás békés volt - egy ideje már amúgy is külön életek. Látszólag teljes életet éltek anya nélkül is.

Csilla külföldön kezdett új életet. Felszabadult, újra tininek érezte magát. És pontosan úgy élt, mintha nem is lenne édesanya. Hamar összebútorozott valakivel, teherbe esett, és innentől szinte minden kapcsolata megszakadt a múltjával. Úgy érezte, hogy az új életében Levit csak úgy, minden felelősség nélkül lepasszolhatja.

Kata konzervatív családból való volt. Marcangolta magát pár napig, mielőtt szóba hozta a családja előtt, hogy az elmúlt hétvégén megismerkedett valakivel. Lelkiismeret-furdalása volt, mert a szíve mélyén olyan családot szeretett volna alapítani, ahol ő az első nő, aki a férfinak gyereket szül. Attilának pedig már volt egy fia valaki mástól. Tudta, hogy tisztelnie kellene a férfit, amiért foggal-körömmel ragaszkodik a saját véréhez, és amiért példásan neveli a gyereket. Tisztában volt vele, hogy minden gondolata önző, és másnak nem is említette a vívódását, hiszen a föld alá süllyedt volna szégyenében, ha kiderül.

Odaállt a család elé, és csillogó szemmel mesélt nekik a kiszemeltjéről. Pont azt kapta, amire számított. Hogy "Nehogy már te neveld más gyerekét!", "Eszedbe ne jusson ilyennel szóba állni!", "Találsz te olyat is, akinek nincs gyereke!" Nem akarta meggyőzni őket, egyszerűen csak randevúzni kezdett Attilával. Titkon büszke volt magára, amiért rájött, hogy a sajnálkozás helyett hálás is lehet. Hálás, amiért a férfi vele gondolja komolyan azt, ami Levi édesanyjával nem működött.

Kata tökéletesen tisztán látta, hogy Attila élete csak és kizárólag Levi körül forog. Persze, rendben van az alkalmazkodás, de az nem tetszett neki, hogy arról sem lehetett szó, hogy pár órára beüljenek a barátokkal valahová, amíg a gyerek a nagyiéknál alszik. A szabad hétvégéken nem volt strand, csak horgászat, és nem voltak közös filmnézések, csak estébe nyúlóan a játék.

Ezekből a lányt gyakorlatilag kihagyták - ilyenkor próbálta hasznos dolgokkal elütni az idejét a ház körül. Totál feleslegesnek érezte magát, de igyekezett meggyőzni a saját szívét arról, hogy ez bizony így normális. Meg hát, különben is, ha lesz majd közös gyerekük, akkor is teljesen természetes lesz, hogy minden a gyerek körül forog.

- Nem jössz pihenni? Késő van - lépett mögé Attila a konyhában.

- De máris, csak még ezt befejezem. Tudod - folytatta -, olyan buta voltam, és szégyellem magam. Néha nehezen viselem, hogy háttérbe szorítasz. De rájöttem, hogy a közös gyerekünk megszületése után is a pici lesz az, aki mindenben elsőbbséget élvez majd. Ne haragudj, ostoba voltam - sóhajtott félszegen mosolyogva.

- Közös gyerek? Én nem szeretnék több gyereket, Kata.

A lány megszédült a döbbenettől, épphogy el tudta kapni a konyhapult szélét, hogy ne essen el. Bár Attila nem cselédet akart maga mellé, a lány valahol azért mégis azzá avanzsált. Lehetett volna ez az egész másképp is, ha a férfi nyíltan közölte volna azt, ami számára magától értetődő volt.

Ő nem gondolta, hogy Kata is szeretne anya lenni, vagy nem is gondolt egyáltalán semmit. A lány másnap összepakolta a holmiját, és hazament. Soha többé nem találkoztak, és súlyos áron tanulták meg, hogy kommunikáció hiányában nagyon könnyű elsiklani egymás és a saját életük felett.

Nyitókép: Shutterstock