Komolyan azt gondolod, hogy csak a "selejtes nők" Tindereznek?

Görgetem a TikTokot, és már a sokadik tökéletesre plasztikázott hölgy párkapcsolati villámtanácsaiba botlom bele. Magabiztosságuk és ellenállhatatlan vonzerejük azt sugallja, hogy valóban tudják, miről beszélnek, és ugyan miért ne lennének meggyőzőek?

Hiszen elmondásuk alapján a férfiak a tenyerükből esznek, soha senki nem használja ki őket, ráadásul úgy viselkednek, mintha ők volnának Buddha, Einstein és Pamela Anderson egy személyben. Az ember lánya óhatatlanul is hajlamos hiteles véleményvezérekként tekinteni rájuk szerelemtémában – már, ha épp eléggé befolyásolható és/vagy kétségbeesett állapotban van.

No, de térjünk is vissza a párkapcsolati tanácsokhoz! Amellett, hogy egyesek nem győzik hangsúlyozni, milyen fontosak a toxikus játszmák, hogy a pasik szinte ránk függjenek, mások megelégszenek a feltétlen tisztelettel, melynek záloga a következetesség és az önbizalom.

Emellett jó, ha állandóan elfoglaltak vagyunk, hogy az udvarlóknak alig legyen lehetőségük randit kérni tőlünk, továbbá várjuk el, hogy mindent ők fizessenek az első találkozón, hiszen nekünk vagyonokba került a sminkünk, a ruhánk, a körmeink, a műszempillánk, a póthajunk, stb., tehát így leszünk egálban. (Elvileg.)

Kifejezetten sok önjelölt – vagy épp esetenként valóban képesített – életmódtanácsadó köti ki, hogy egy magára valamit is adó nő a fenti szabályok betartása mellett elkerüli a társkereső alkalmazásokat, mert azok használatával azt sugallja, hogy tepernie kell ahhoz, hogy megfelelő partnert találjon.

Valaki nagylelkűen engedélyezi, hogy elittárs-oldalakra regisztráljanak a „jónőjelöltek", ahol csak úgy tobzódnak a pénzes faszik, ám mások teljes mértékben ellenzik az ezeken való böngészést is, mondván, egy igazán értékes, szép hölgy bevonzza (!) a szerelmet élőben, mindenféle online kutakodás nélkül. Mintha az ismerkedés mindenki számára pofonegyszerű lenne!

Elárulom, vagy száz helyre járok a munkahelyemen kívül, és jó, ha körülbelül ezerből egy férfi láttán kapom fel a fejemet, mert egész egyszerűen ilyen típus vagyok. Nem hollywoodi filmsztárt vagy csilliárdos Elon Musk-klónt akarok magam mellé, de tényleg nagyon ritka, hogy valaki megfog, és ezzel szerintem rajtam kívül rengetegen vannak így.

Tehát legyünk örök magányra kárhoztatva, mert „az igényes, komoly értékeket képviselő nők nem alacsonyodnak le a Tinderhez"? Már hogyne tennék, és nem lealacsonyodnak, hanem kihasználják az előnyeit. Egyrészt több magas beosztásban lévő, csinos, intelligens hölgyismerősömről tudom, hogy használják ezt az appot, másrészt amikor a környezetemben élő pasik Tinderével szórakoztam, vagy beállítottam, hogy csak a szebbik nem képviselőit lássam, ugyanezt tapasztaltam.

Tele az online világ olyan elfoglalt, különleges igényekkel bíró, vagy csak nehezen ismerkedő nőkkel, akikhez valamiért évekig nem kopogtat be a szerelem – de még egy futó kaland sem – így kénytelenek tenni valamit az ügy érdekében, különben bepókhálósodik szívük-lelkük-nemi szervük, és az sem számukra, sem a környezetük számára nem előnyös.

Úgyhogy én mint abszolút képesítetlen párkapcsolati terapeuta, illetve „lecsúszott Tinderella", azt javaslom, hogy társkeresés terén mindenki tegye azt, amit jónak lát! Nem attól lesz egy nő értékes, hogy kizárólag élőben kelleti magát, vagy épp nagyképűen várja a sült galambot. Sokkal inkább becsülendő, hogy ezek a hölgyek próbálnak tenni a boldogságukért, ami manapság ugyanúgy érkezhet az okostelefon kijelzőjén keresztül, mint egy nagybevásárlás vagy egy céges csapatépítő során.

Nyitókép: Shutterstock