Panna barátnőm és a párja, Milán között már hosszú ideje érezhető a feszültség. Minden egy családi, születésnapi vacsorával kezdődött, amikor a srác elhívta az egyik barátját, egyben a munkatársát, Lettit. Ismerem mindkettőjüket, és őket valóban csak baráti szál fűzi egymáshoz, de Pannát ez cseppet sem nyugtatta meg. A pohár nála ott telt be, hogy Milán átment beszélgetni a lányhoz, és a barátnőm hatalmas patáliát csapott az egészből. Innentől kezdve, minden egyes nap azt hallgattam, hogy „ő nem féltékeny", de jóformán csak akkor tudna megnyugodni, ha Letti és Milán többé nem beszélgetnének.
Miután fény derült Letti és Milán együtt töltött délutánjára, Panna azonnal felhívott telefonon, hogy kiadja magából a feszültséget. Próbáltam lenyugtatni, de mintha meg sem hallott volna, csak mondta, mondta és képtelen volt leállni. Néha azt éreztem, hogy saját magát is próbálja meggyőzni arról, hogy nem a zöld szemű szörny szól belőle. Mint kiderült, Letti egy meglepetés könyvvel készült Milánnak, és mivel nap közben érkezett meg az ajándékcsomag, ezért hívta át magához a srácot. Panna ezt meg sem hallotta, csak őrjöngött, hogy miért kell átmenni valakihez, akivel amúgy is együtt töltötte a napot.
Nehéz eldönteni, milyen mértékben és milyen módon adhatunk tanácsot. A kéretlen tanács garantáltan süket fülekre fog találni, ezért, ha a másik elzárkózik ettől, akkor csakis annyit tehetünk, hogy meghallgatjuk őt.
Már régóta éreztem, hogy jeleznem kell Pannának, amit én már látok, és amit ő nem hajlandó beismerni magának. Hiába állítja, hogy nem féltékeny, a reakciói teljesen másról árulkodnak.
Néhány nappal később, Panna kétségbeesetten megkeresett, hogy segítsek neki, és mondjak valami bölcsességet, ami megoldja ezt a szituációt. Féltem, minden szavamat átgondoltam, és őszintén elmondtam neki, hogy bármennyire is tagadja: féltékeny. Hozzátettem, hogy az még nem megoldás, hogy nevén nevezzük az érzéseit, mert arra is rá kell jönni, hogy mindez miért alakult ki benne. A féltékenység mögött mindig irigység és nagy adag önbizalomhiány van, az féltő félnek pedig önismeretre van szüksége, hogy helyén tudja kezelni a szituációt.
Először ellenállt és teljes mértékben tagadta az érzéseit, de utólag hálás volt, hogy tudtunk erről beszélni. Rájött, hogy végül valóban a zöld szemű szörny áldozata lett, és már képtelen volt racionális látni a helyzetet. Óriási szerencséje van Milánnal, mert a srác megértően állt hozzá, és később tisztázni tudták a félreértéseket. A két lány azóta jó kapcsolatot ápol egymással, és óvatosan, de ki merem jelenteni, hogy ez talán egy szép barátság kezdete is lehet.
A féltékenységet nehezen lehet tagadni, mert testbeszédünk és reakcióink jóval árulkodóbbak, mint bármi, amit ilyenkor mondunk. Hiába tagadjuk a szavainkkal, a féltés olyan szintekig el tud menni, ahol a tettek jóval beszédesebbé válnak.
Legyünk tisztában a saját értékeinkkel, és merjünk őszinték lenni önmagunkhoz! A féltékenység nem rossz dolog, nem érdemes így kezelnünk. Egyszerűen érdemes elfogadni, és a helyén kezelni.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.