A féltékenység és az önértékelés összefüggenek?

Mi, nők, női mivoltunk tudatra ébredésétől fogva azon rettegünk, mikor csal meg minket a Férfi. Már az oviban irigykedünk, féltékenykedünk: Zsófikát megtépjük, ha Jancsikával játszik, mert Jancsika a mi barátunk. Ha tetszik, ha nem, az efféle hozzáállás végigkíséri a lányok-nők életét. Életünk végéig arra törekszünk, hogy Ő csak és kizárólag a MIÉNK legyen. Nem osztozunk.

Ahogy a férfiak génjeikben hordozzák Nagy Sándor harcias természetét és Casanova szoknyavadász attitűdjét, de azért tudnak oly' szelíden is hódítani, ahogy Edward Cullen az Alkonyatban, úgy mi, nők, felváltva tudunk Jégkirálynő módjára kegyetlenkedni vagy épp Teréz anya kedvességét túlszárnyalva önfeláldozni. De ami a legeslegkártékonyabb: ha vélt vagy valós ellenfél lép be a ringbe, elkezdünk úgy viselkedni, mint a világ legféltékenyebb nője címet magáénak tudható Debbi Wood.

Rengeteg szexuálpszichológus és párterapeuta kutatta és kutatja a mai napig is, hogy mi a féltékenység mozgatórugója. Hogyan lehet uralkodni rajta? Miért csalunk meg valakit, és miért csalnak meg minket? De sajnos, mint ahogy sok más, az emberi társadalmat széles körben érintő problémára, így erre sincs tuti recept.

Egy biztos: aki betegesen féltékenykedik, az alapvetően önértékelési problémával küzd. Nem tudja annyira szeretni és elfogadni önmagát, hogy elhiggye: "Vagyok annyira szerethető, hogy minden hibámmal és gyengeségemmel együtt elfogadjon valaki, és ne keressen helyettem szebbet, jobbat." Hiszen valljuk be: mindenkinél van csinosabb, vonzóbb, magasabb, alacsonyabb, jobb alakú vagy izmosabb, sármosabb, sőt, kedvesebb és megértőbb is. Aki mellett az önértékelési problémával küzdő ember mindig kevesebbnek fogja érezni magát.

Az a vicc az egészben, hogy amíg fiatal, csinos, vékony, dögös, vonzó voltam, bennem is mindig ott munkált a gonosz kisördög, aki méregként csöpögtette belém a féltékenységet. Imádtam magamat sajnálva rinyálni a párnámba, amikor ifjú férjem a haverokkal kártyázott. Most viszont fél évszázadosan - bármilyen hihetetlenül és bizarrul is hangzik - nem érzem úgy, hogy fel kéne vennem a versenyt a fiatalabb, szebb, vonzóbb cicákkal. Pedig én már nem vagyok egyik sem...

Lehet, hogy eleinte a külcsín a vonzó. Ez elkerülhetetlen, hiszen azt látjuk meg először. De ha valaki kitart melletted, ha hozzád köti az életét, akkor tényleg meglátta benned azt, ami miatt érdemes veled maradni. Ha pedig netán úgy dönt, hogy "megcsal", annak nem az az oka, hogy te selejt vagy. Se nem az, hogy csúnya vagy. Lehet azzal takarózni, hogy "a körülmények úgy alakultak", "úgy hozta a helyzet", "rám mászott a csaj", "rám ugrott a pasi". Ez nem magyarázat. A HŰSÉG ELVI KÉRDÉS. Pont.

Nyitókép: Shutterstock