Miért akar elnyomni, ha elvileg szeret?

Rosszabb esetben – és ez általában a súlyos önértékelési problémákkal függ össze – az áldozat önmagát vádolja, amiért leszúrták, hiszen párja „csak viccelt", „segíteni akart", vagy olyan mondatokkal dobálózik, hogy „Ugyan már, humorod sincs? Ne legyél már ilyen merev!".

Ha tapasztaltál már ilyesmit, bizonyára ismerős a szituáció: az egyik percben minden idillikus, azt érzed, hogy teljes harmóniában léteztek egymás mellett, majd odaszúr egy számodra totál érthetetlen megjegyzést. Esetleg olyasvalamivel kapcsolatban akarja átformálni a véleményedet, amihez nem ért vagy nincs hozzá köze, te pedig értetlenül állsz az egész jelenség előtt, és az zakatol az agyadban, hogy ennek mi értelme volt?!

Sajnos nagyon gyakori az a férfitípus, amelyik képtelen hosszú távon elviselni, ha egy nőt nem kontrollálhat. Mindenképpen ki akarja csikarni azt, hogy partnere megfeleljen az ő egyedi igényeinek, melyeket általában nem lehet párhuzamba állítani azzal, hogy egy illető valójában mennyire értékes vagy dekoratív.

Kiváló példa az ilyen viselkedésre, amikor a férfi közli, hogy egy bizonyos szín vagy ruhadarab nem áll jól a párjának, csak mert keserű emlékeket ébresztő exe is gyakran hordta azt. Vagy, ha él-hal a szöszikért, de a kedvese barna hajú, megpróbálja őt arra rávenni, hogy szőkítse ki a fürtjeit.

A toxikus fél természetesen nemcsak a külsőségeket próbálja irányítani. Degradáló megjegyzéseivel a partnere lelki és mentális egyensúlyát is veszélyezteti.

„Nem érdemes saját autót venned, majd viszlek az enyémmel."

„Szerintem teljesen felesleges befejezned az egyetemet, de te tudod."

„Minek neked még egy nyelvvizsga?"

Egy ilyen kapcsolatban hosszú évekig el lehet éldegélni anélkül, hogy komoly, szakításhoz vezető veszekedések robbannának ki, mert az elnyomás mértéke általában nem válik annyira elviselhetetlenné, hogy a szenvedő félben végleg eltörjön valami. Ha mégis vékonyodik a jég, a férfi azonnal trubadúrmódba kapcsol, és minden erejével igyekszik kiengesztelni, újra magához kötni „szerelmét" – szigorúan így, idézőjelben.

Mert ez nem igaz szerelem, bármit is állítson az elnyomó partner. Sokkal inkább birtoklási vágyon és függőségen alapuló kötelék, amiben a háttérbe szorított fél csak sínylődik, de nem fejlődik. Képtelen kihozni magából a legjobbat, épp ezért jogosan gondolja, hogy nem tud megfelelni a férfinak, hiszen pontosan érzi, hogy csökkentett módban üzemel. A pasi pedig tisztán látja mindezt, de nem akarja elengedni a nőt, mert valamiért ragaszkodik hozzá.

Mi a megoldás? Bármilyen fájdalmasnak tűnik, bármilyen nehéz, lépni kell, méghozzá kifelé, mert idővel mindez csak rosszabb lesz, és évek múltán azon fogsz keseregni, hogy az ideális állapotodhoz képest amőbamódban léteztél olyasvalaki mellett, aki még azt sem érdemelte meg, hogy egy fűszálat keresztbe tegyél érte.

Nyitókép: Shutterstock