Minden embernek szüksége van társas kapcsolatokra, így első hallásra képtelenségnek tűnik, hogy egy nő - valamiért - szívesen éli az egyedülállók életét. Sokszor nem is sejtjük, mi állhat ennek hátterében. Megeshet, hogy az illetőt olyan csalódás érte, ami azt eredményezte, hogy nem tud érzelmileg kötődni máshoz. Nincs ezzel semmi gond, azonban úgy sejtem, sokakban még mindig kérdés, hogy valaki miért nem hánykolódik egyik kapcsolatból a másikba.
Egy személyes történettel élek. Nemrég véget ért egy több éves párkapcsolatom. Szép szerelem volt, de az igazat megvallva, az utolsó hónapokban már túl sok nehézségen mentünk keresztül. Az idő kerekét már nem lehet visszaforgatni, csupán annyit tehetünk, hogy a megszerzett tapasztalatokból levonjuk a tanulságokat. Így tettem én is. Elkönyveltem, hogy a történteket nem elég csupán feldolgozni, hanem szeretném jobban megismerni önmagam.
A személyes motivációm az volt, hogy szeretnék kiegyensúlyozott és boldog lenni, valamint szeretném kihozni magamból a legjobbat.
Miután hónapokon keresztül rosszul éreztem magam a bőrömben, rendszertelenek voltak a mindennapjaim, és a tükörből csupán az árnyékom nézett vissza rám, elgondolkodtam azon: vajon biztosan jó helyen vagyok? Valóban ezt az életet akartam?
Tudtam, hogy szükségem van változásra, ami nem egy-két hónap eredménye lesz.
Szerettem volna többet megtudni magamról, az érzéseimről, és egy olyan nővé válni, aki tudatos, ismeri a határait, valamint tisztában van azzal, mit tud adni társának a párkapcsolatban. Nem akartam „sérült nő" lenni. Célomul tűztem ki, hogy a gyógyulási időszakom alatt egy magabiztos, pozitivitást sugárzó, határozott emberré válok, aki képes elengedi a kishitűségét és a félelmeit.
Egy párkapcsolatban fontos, hogy tisztában legyünk saját magunkkal, az értékeinkkel, és merjük önmagunkat vállalni. Az egész alapja nem más, mint az önszeretet. Ha szeretjük és elfogadjuk magunkat, valahogy a világ és az energiák is megváltoznak körülöttünk. Az elmúlt időszakban rengeteget foglalkoztam önismerettel, tanultam a határaimról, és számos módon tettem annak érdekében, hogy visszanyerjem egykori magabiztosságom.
Az élethelyzet, amelyben most vagyok, jóval többről szól, minthogy jó-e egyedül vagy sem. Sokat fejlődtem, és számos alkalommal sikerült kilépnem a komfortzónámból. A testem és az egészségem egyaránt hálás a változásokért. Végre újra látom a derekamat, és kezdek visszatérni egykori önmagamhoz. Nehéz felfognom, hogy mennyi kalandban, impulzusban és programban volt részem az elmúlt két hónapban, össze sem lehet hasonlítani a tavalyi évvel. Az energiakészletemről nem is beszélve, hiszen végre van erőm és motivációm, hogy újra a céljaimmal foglalkozzak.
Ahhoz, hogy a körülményekhez képest a legtöbbet kihozzuk az életünkből, muszáj megváltoztatnunk a nézőpontunkat. Úgy is gondolhatunk erre az időszakra, mint egy befektetésre, vagy egy lépésre a boldogabb és teljesebb jövő felé, amikor megtaláljuk életünk társát, és végül családdá válunk.
Legyünk az „itt és mostban", és higyjük el: ha jönnie kell, akkor úgyis betoppan az életünkbe.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.