Miért mindig akkor kellek, amikor már késő?

Pláne az a része, ami egy hónap után történik. Amikor a nő önfeledten bulizik, végre túlvan a nehezén, és elkezd élni nélküle, majd az ekkor otthon „pityergő" férfi egyszer csak előveszi a telefonját, és ráír. Mert ő éppen akkor nagyon rosszul érzi magát, és most nagyon hiányzik neki a volt párja... A nő meg értetlenül nézi a mobilját, hogy miért pont most? Eddig alig várta, hogy írjon, hogy csak egy picit is érezze, hogy ő is hiányzik neki, hogy a pasinak is ugyanúgy fáj, hogy esetleg visszacsinálná. De semmi... Bezzeg ilyenkor eszébe jut, amikor ő már jól van.

Sőt, sokszor a férfi ilyenkor tényleg újra szeretné kezdeni, mert rájött, hogy képtelen nélküle élni, mert kibulizta, kihaverozta magát, és úgy érzi, ez nem teszi boldoggá. A lányt meg teljesen felkavarja az egész, hiába lépett már túl rajta valamennyire... Velem is megtörtént már nem egyszer, hogy mire végre túléltem a szakítás kínját, megbeszéltem magammal, hogy ez így a legjobb, és tényleg el is kezdtem úgy érezni, na pont akkor jutott eszébe, hogy neki viszont nem így a legjobb.

A pasik miért mindig későn kapcsolnak?

Mert nálam ilyenkor már késő... Ennél már csak az a jobb verzió, amikor azért jön rá, hogy te vagy az igazi, mert volt pár borzalmas randija, hosszabb-rövidebb kapcsolata, és realizálta, hogy a többi nő egyszerűen nagyon gáz.

Amikor velem voltál, akkor nem tűnt fel, hogy én vagyok az Igazi vagy legalábbis, hogy velem lenni jó? Ehhez kellett egy viszonyításai alap? Nem annyira hízelgő, hogy azért akarsz visszajönni, mert a többi nő sokkal rosszabb, mint én. Pedig köztünk szintén nem működött valamiért, hiszen nem hiába szakítottunk.

Egyeseknek a szakítás után annyira rossz új tapasztalatai lesznek a másik nemmel, hogy inkább fejvesztve menekülnének vissza az exükhöz, mert azt hiszik, hogy nála csak rosszabb lehet. Vagy úgy vannak vele, hogy az exük rossz tulajdonságait már ismerik, és elviselték valameddig. Akkor már inkább az, mint egy új ember rigolyáihoz alkalmazkodni. Ahhoz pedig nincs kedvük, hogy tovább próbálkozzanak a társkereséssel, mert ugyebár sokáig egyedül lenni se jó. Szóval egy választás maradt: újra az ex.

Persze előfordul, hogy tényleg akkor jön rá valaki, hogy mennyire fontos neki a másik, amikor már nincs vele. És tényleg meg lehet változni, újra lehet kezdeni egy kapcsolatot. De sajnos ez a ritkábbik eset. A legtöbbször ilyenkor futunk még pár felesleges kört, és ugyanoda lyukadunk ki: inkább szakítsunk. Csak többet kínlódtunk, többször okoztunk fájdalmat a másiknak, és újraélhetjük a szakítást is.

Én azt mondom, inkább spóroljuk ezt meg, és ne keress akkor, amikor egy hónap után leesik, hogy elveszítettél, és éppen rosszul érzed magad, vagy volt pár pocsék randid, mert ettől egyikünknek sem lesz jobb. Nekem legalábbis biztos nem.

Nyitókép: Shutterstock