És boldogan éltek, amíg... Na, tudod, kit etessél!

Mert ugye megvan a herceg, most már nyugodtan hátradőlhetünk, felcsaphatjuk az asztalra üvegtopánkás lábacskánkat, és semmi más dolgunk nincsen, mint boldogan élni?! Ugyan már! Boldogan élni, míg meg nem halunk, a legnagyobb kihívás az életben, amiért folyamatosan melózni kell - mégpedig rohadt keményen!

Egy évtized után már nem úgy megy, hogy csak ránézünk a hercegünkre, és már jön is a pacsirtadalos, virágkoszorús, lágy zenével aláfestett boldogság. Persze jó lenne, de akkor sem így van. Ha ebben hiszünk, akkor a tündérmesék csúnyán csőbe húztak minket!

Életre kel a herceg csókjától, nem büdi a szája, nem indult oszlásnak, pedig napok óta fekszik az üvegkoporsóban. Felnyitja szép szemét, a herceg ölbe kapja, fordul vele kettőt, és snitt, kalap-kabát, diadalittas zene, the end felirat, és már élnek is boldogan. De hát nem is ismerik egymást. Mi van, ha a hercegnek büdös a lába? Mi van, ha Hófehérke állandóan bélgázoktól szenved? Mi van, ha a herceg ostoba, és egy szót nem tudnak majd beszélgetni? Vagy mi van akkor, ha Hófehérke egy hisztis picsa, és a herceg ezt nem tolerálja?

Mennyit tud róla a herceg? Tudja, hogy jól táncol, plusz a cipőméretét. Tényleg elég ennyi a boldogsághoz? Milyen közös témájuk lehet, most őszintén? A cselédlány meg a herceg. Honnan tudja majd Hamupipőke a protokollt? Kap egy My Fair Lady-s kiképzést? Na, és a herceg vajon értékelni tudja majd a lány állatokhoz (főleg a rágcsálókhoz) fűződő viszonyát a palotában is? Nem hinném!

Oké, itt helyzeti előny, hogy a lány ismeri a Szörnyeteget, akibe beleszeret. De a Szörnyeteg visszaváltozik, és a mese tanúbizonysága szerint hercegként egy pöcs volt. Ezért kellett szörnyeteggé válnia. Mi van, ha a visszaváltozásával nemcsak a bolháitól, de egyéb kedves kis kutyaszerű tulajdonságaitól is megszabadul? Mi van akkor, ha már nem igényli a kezdeti törődést, és újra egy pökhendi bunkó lesz belőle? Akkor Bell nem annyira tud majd boldogan élni, míg meg nem hal, igaz?

Hát itt kérem, erősen fennáll a tudathasadás veszélye. Hiszen Aladdinból csak a dzsinn csinált herceget, egyébként egy nincstelen tolvaj. Vajon képes lesz hercegként ellenállni a palota pompájának? A dzsinntől nem kívánhat többet, azt már kimaxolta, vagyis egy pszichológusnak durván dolgozni kellene a személyiségén, ha be akar illeszkedni az uralkodói körökbe. Vajon Jázmin hercegnő hogyan tolerálja, ha kedvese a nászéjszakán kicsókolja füleiből a smukkot? Csak úgy megszokásból.

Aki 100 évig aludt a vártoronyban. Hófehérke néhány napos üvegkoporsós henyéléséhez visszakanyarodva... na elmennek a Grimm tesók a sunyiba! Másfelől 100 év korkülönbséget áthidalni? Sok sikert hozzá az ifjú párnak!

Persze, ne várjuk el a tündérmeséktől, hogy a való életre készítsenek fel bennünket! De a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" akkor is iszonyú erős csúsztatás. Gondoljunk csak bele, hogy mi mindent kell tennünk egy működő párkapcsolatért! Hercegnőnek vagy hercegnek lenni hozzá igencsak kevés, sőt! Lehet, hogy inkább kezdeti hátrány...

Nyitókép: AFPforum