Férfivélemény: Tényleg kiveszett a lovagiasság a mai férfiakból?

Mit értünk lovagiasság alatt? Természetesen nem a fényes páncélzatot és a címmel járó földbirtokot, bár kétségkívül akadnak emberek, akiknél ez sem elhanyagolható tényező.

Azzal persze lehet vitatkozni, hogy ez mennyire álmodozás csupán, hiszen valószínűleg sosem létezett olyan makulátlan lovagiasság, mint ami a képzeletünkben és a szépirodalomban szerepel. Viszont túlzások ide vagy oda, a lovagiasság egy olyan követendő példa, amit a nők keresnek, a férfiak pedig – ideális esetben – el szeretnének érni.

Mégis egyre sűrűbben hallani, hogy napjaink férfiúiból kiveszni látszanak ezek az értékek. Ami talán igaz is. Azt persze le kell szögezni, hogy tökéletes ember nem létezik, és a korábban felsorolt pozitív tulajdonságok is magukkal hordozzák a saját árnyoldalaikat. Műveltnek és intelligensnek lenni jó, de a fennhéjázó és okoskodó személyeket senki sem kedveli.

Az udvariasság is fontos, napjaink társadalma azonban annyira felgyorsult és elszokott a modorosságtól, hogy ferde szemmel tekintünk arra, aki túl előzékeny. Egyensúlyban tartani ezeket a jó tulajdonságokat, nem átesni a ló túloldalára biztos, hogy nem mindig egyszerű, de fontos dolog, amire törekedni kell.

Akár a mindennapokról, akár ismerkedésről beszélünk. Napjaink világa sokat változott mindkét tekintetben, gondoljunk csak az online térre és az ott élt életünkre. Azok a modorosságok, amik nagyszüleink idejében még kötelező körök voltak, mára idejétmúlttá váltak. Ugyanígy megváltozott a férfiasságról alkotott kép és a társadalmunk férfiainak stílusa is mind külső, mind belső értékek szempontjából, ráadásul a nosztalgia és a „bezzeg régen" szemlélet is hetente előbukkanó téma. Arról, hogy ez jó vagy rossz dolog, napestig lehetne vitatkozni, objektív igazság talán nincs is.

Amit viszont sokan elfelejtenek, hogy a lovagiasság nem egyenlő a régi idők értékrendjének képviseletével vagy azok hajszolásával. Nem kell elérhetetlen, túlromantizált ideákat kergetni, arra viszont törekedni kell, hogy azokat az egyetemes értékeket, melyekkel a lovagiasságot tesszük egyenlővé, ma se felejtsük el.

Lehet valaki lovagias nyugdíjas nagypapaként, csőgatyás tinédzserként, de még óvodás kisfiúként is. A lényeg, hogy ne felejtsük el napjaink felgyorsult és ezekkel az értékekkel sokszor szembemenő társadalmában se azt, hogy mik azok a valódi értékek, amik apránként, de talán kicsit kellemesebb hellyé teszik ezt a világot.

Nyitókép: Shutterstock