Van különbség tetkó és tetkó között…

Ugyanúgy dolgozom, gyereket nevelek, és vannak barátaim, akiknek 90%-a nem tetovált. Mégis el kell fogadnom, hogy bizonyos előítéleteknek vagyok kitéve a bőrömön viselt minták miatt. Azoknak az embereknek a körében, akik nem ismerik ennek a szenvedélyemnek a hátterét.

Saját döntésem következtében lettem "színes bőrű". Már kisgyerekként teljesen odáig voltam a testmódosítás e válfajáért. És amint már én rendelkeztem a saját testem felett, el is kezdtem az utazásomat ebbe a világba. Rajongásig tetszenek a tetoválások, mert számomra ez is egy művészeti ág, egyedi stílusokkal, komoly művészekkel. Kifejezi azt, aki én vagyok, már csak azzal is, hogy örökre összefirkáltattam magam. Vagyis azt, hogy én bizony nem a konzervatív, szűklátókörű emberek csoportjához tartozom.

Aki ismer, az nem lepődik meg rajta, hogy miért pont ezeket választottam. Aki nem ismer, annak pedig lehetetlen is lenne csak úgy elmagyarázni. Nem tudom, hogy másoknak milyen okuk van tetováltatni, és nem is érdekel. A tetoválás ellenzői sokszor ezt nem tudják megérteni. Nem csak egy indok van, nincs egy sablon, amit minden tetovált emberre rá lehet húzni.

Ezeket egy kalap alá venni nagyjából olyan, mintha egyenértékűnek tekintenénk azt, ha valaki egy filctollal összefirkálja a troli üléseinek a háttámláját, és azt, ha valaki olajfestményeket készít. Íme, egy példa, hogy érzékeltessem a különbséget: egy zugtetkósnál egy családi méretű pizza és egy rekesz sör áráért készíttethetsz magadnak valami förmedvényt. Az én jobb karomon lévő ábra többe került, mint az első autóm, és fél éves várakozási idő után tudtam csak befeküdni a tű alá.

Én tetováltként is összeráncolt homlokkal nézek egy ujjakra varrt „ÜSS" feliratra, vagy egy girbegurba szívecskébe írt „Szeretlek Mari" tetkóra. Mert igen, ez árulkodik a viselőjéről - arról, hogy mennyire lehet igényes, ha egy ilyen ábrát képes magán viselni egész életében.

Mert igen, azt lehet, hogy meg fogja bánni, és utána az eltávolítás költséges, vagy akár nem is kivitelezhető. Viszont ideális esetben a tetoválás egy rituálé. Ahogy megtervezed azt, amit magadon szeretnél viselni. Elmész az ötleteddel a tetoválódhoz, és ő rajzol neked egy teljesen egyedi ábrát, ami csak a tiéd. És miután rád kerül, a részeddé válik. Úgy érezheted: beléd ivódik. Ez egy életre szóló döntés, és nagyon biztosnak kell lenni magadban, mielőtt ezt meghozod!

És bizony egyszerűen az is lehet ok, hogy valakinek tetszik a látvány, szépnek, esztétikusnak, sőt akár szexinek tart egy megfelelő helyen elhelyezett mintát. Ez mitől gázabb, mintha valaki a magas sarkú cipőkre, vagy a szőrös mellkasokra gerjed?

Néhányan azt gondolják: amit látnak, arról rögtön kérdezhetnek is. Ha nekem szegeznek egy kérdést a mintáimat illetően, azt válaszolom, hogy erről csak sörözés közben, vagy dugás után szoktam beszélgetni. Mert nem lehet egyszerűen megválaszolni a kérdést, hogy mit jelent. És mert nem feltétlenül szeretnék vadidegeneknek mesélni arról, hogy számomra milyen jelentés lapulhat egy ábra mögött.

Ez ugyanolyan, mint amikor meglátod, hogy valakinek kereszt lóg a nyakában. Ha te nem vagy hívő, akkor sem kezded el faggatni, hogy:

Ezt miért nem teszed? Mert tiszteletben tartod más ember vallását. Ugyanígy tiszteletben kell tartani azt is, amit más a saját testével művel! Mert egy ember nem lesz kevesebb attól, hogy tinta van a bőrében, te viszont igen, ha ismeretlenül ítélkezel.

Nyitókép: iStockphoto