Szeretlek - de nem annyira, hogy összeköltözzünk!

Kimerültek az erőforrásaink: nincs már semmi motiváció, kialudt a láng. Szeretlek, de már nem tudlak boldoggá tenni, képtelen vagyok annyit adni magamból, hogy jó legyek neked. Hiányozni fogsz, mégis azt szeretném, hogy külön utakon folytassuk az életünket.

Nem tudok, nem is akarok dönteni a szerelmünkről, inkább elfogadom a te döntésedet. Nem akarok változtatni, bár tudom, neked rossz így. Arra kérlek hát: hagyj el, szakíts velem! Keresd meg azt, aki mellett minden nap boldog lehetsz! Neked még forró szerelem kell rózsaszín köddel, nekem a kiszámíthatóság és a nyugalom a fontos. Nem akarok már szerelmes lenni, nem kérek abból, amit ez nyújthatna nekem.

Te olyan társat szeretnél, aki nap mint nap veled van, minden este együtt bújtok ágyba, és másnap is együtt ébredtek. Én már sok éve egyedül élek, megszoktam - meg is szerettem -, hogy egymagam fekszem és kelek, és csak hetente párszor alszom együtt valakivel. Szükségem van ennyi énidőre - neked viszont ez frusztráló.

Választás elé állítottál: vagy többet találkozunk, vagy vége. Az utóbbit választom. Tiszta szívemmel szeretlek, a hűségemen sem esett folt, de annyit nem jelentesz nekem, hogy összeköltözzünk. Túl nagy stressznek - traumának - érezném az együttélést, pedig neked erre lenne szükséged.

Őrülten fájni fog, ha nem találkozunk többé, de akkor sem vállalom, hogy veled éljek. Sokat küzdöttem, hogy megteremtsem az otthonom, szívesen látlak benne vendégül bármikor, de nem szeretném megosztani veled. Neked ez kevés, nekem pont jó. Ha többet szeretnél, lépj tovább! Elengedlek.

Nyitókép: Shutterstock