Reptéri románc: van, amikor csak pár órára adatik meg a szerelem

Valójában sosem tervezte, hogy Új-Zélandon próbáljon szerencsét. Az egyik barátnője azonban már hónapok óta kint élt és csupa jó dolgot mesélt neki. A jó dolgok pedig nagyon ráfértek, ugyanis nemrég esett át egy fájdalmas szakításon, ráadásul egy évvel ezelőtt az édesanyját is elveszítette. Úgy érezte, teljesen kicsúszott a lába alól a talaj és friss impulzusokra van szüksége ahhoz, hogy új életet tudjon kezdeni. Amikor a reptéren elköszönt az édesapjától, egy pillanatra összeszorult a szíve, hisz már csak ő maradt neki. Azonban az a bizonyos belső hang folyamatosan azt súgta, hogy menjen, most erre van szüksége.

Hanna imádta a reptereket. Kicsit olyan volt ez számára, mint egyfajta légüres tér, ahol az embernek nincs már dolga, mint enni, nézelődni és várakozni. Így is tett: végigszagolgatta a legújabb parfümöket (ezt sosem hagyná ki), evett két pizzaszeletet, majd elindult a váróterem felé. Biztonsági játékos volt, még véletlenül sem akart elkésni, inkább a check-in pult előtt várakozott. Amikor kényelmesen elhelyezkedett, megpillantott egy jóképű srácot, aki nem messze ült le tőle. Vállig érő barna haja volt, álmodozó kék szemei és egy angol nyelvű könyv volt a kezében. Hanna jól végigmérte és rögtön eljátszott a gondolattal, milyen izgalmas lenne, ha a srác mellé szólna a helye a repülőn. De mivel nem nagyon szoktak vele ilyen romantikus filmbe beleillő találkozások történni, gyorsan el is engedte a dolgot és elkezdett írni egy listát, mi mindent szeretne Új-Zélandon felfedezni.

A két napos út első állomása Dubai volt, ahol 6 óra várakozás várt rá. Már elképzelte, hogy ez az idő épp elég lesz ahhoz, hogy elindítsa élete első blogját, amit az Új-zélandi kalandokról szeretne majd írni. Mindig is híres író akart lenni, de az exe folyamatosan lebeszélte erről. Most azonban Hanna szabad volt és semmi sem tartotta vissza attól, hogy kiélje régi vágyait. Épp erről ábrándozott, amikor megszólalt a beszállást jelző hang és elkezdődött a check-in. Az ülőhelyét hamar megtalálta, le is huppant az ablak mellé és halkan imádkozott, hogy ne üljön mellé senki. Már szinte mindenki felszállt a gépre, amikor feltűnt a helyes srác. Két sorral arrébb ült le, de valami nagyon nem tetszett neki, mert azonnal hívta a légiutas kísérőt. Hanna nem akart kíváncsiskodni, nem tudta, pontosan mi a probléma, de egy hangosabb szóváltást követően a srác megjelent az ő sora mellett és leült. Mellé.

Hannának hirtelen nagyon melege lett és hevesen kezdett dobogni a szíve. Megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett a srác iránt, ő azonban mintha észre sem vette volna. Görcsösen kapaszkodott a karfába és mintha elsápadt volna az arca. Hannának akkor esett le, hogy biztosan fél a repüléstől és kedvesen megkérdezte tőle, hogy segíthet-e valamiben. Alex ránézett hatalmas kék szemeivel, először hezitált, majd azt válaszolta, hogy igen, jó lenne beszélgetni, mert az legalább eltereli a figyelmét a felszállásról. Kiderült, hogy Lengyelországból érkezett Budapestre és éppen Indiába tart, hogy bejárja az országot. Épp nemrég esett át egy durva szakításon és pár hónapja az édesapját is elveszítette. Hannának leesett az álla, hogy milyen hasonló élethelyzetben vannak. Dubai-ig szinte megállás nélkül beszélgettek. Olyan volt, mint egy terápia, mindketten sokat meséltek arról, min mentek keresztül és milyen érzések kavarognak bennük jelenleg.

Amikor leszállt a gép, megbeszélték, hogy együtt töltik a következő pár órát. Beültek egy kávézóba, sétálgattak a reptéren, képtelenek voltak egymással betelni. Csupán egy dolog árnyékolta be a boldogságukat: tudták, hogy pár óra múlva el kell válniuk és lehetséges, hogy soha többé nem látják egymást. Hanna sosem volt a távkapcsolat híve, ahogy Alex sem.

Hanna tudta, hogy három hónap hosszú idő, mégis biztos volt abban, hogy az érzései nem fognak megfakulni. Sosem érzett még ilyet, mint Alex-szel, mintha mindig is őt kereste volna. Biztos volt abban, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy ott lehessen a találkán három hónap múlva. De vajon Alex ott lesz majd...?

Nyitókép: Shutterstock