Már ahhoz sincs erőm, hogy felkeljek - tényleg ennyi az élet?

Nem is tudom, hol romlottak el a dolgok ennyire. Hónapokkal ezelőtt még minden rendben volt. Ákossal jól elvoltunk, mentünk ide-oda, nagyokat beszélgettünk és hetente többször is összebújtunk. A munkahelyemen új feladatokat kaptam, aminek nagyon örültem, mert így nagyobb felelősség hárult rám és végre bebizonyíthattam, mire vagyok képes. Talán ez volt a baj. Túl magas hőfokon pörögtem, úgy éreztem, hogy enyém a világ. Életmódváltásba is belekezdtem, hogy lemenjen az a 10 kiló felesleg. Már régóta kacérkodtam a vegán étrenddel, ami mostanában amúgy is nagyon trendi, én pedig abszolút az egészséges életmód híve vagyok, így azt gondoltam, nincs mit veszítenem.

Így utólag azt gondolom, túl sok volt ez így egyszerre. Éjjel-nappal dolgoztam és mivel a főnököm minden apróságba belekötött, elkezdtem nagyon erősen szorongani. Már gyomorgörccsel keltem fel, azon aggódva, hogy aznap éppen milyen hibákat talál a munkámban. Hogy ezt megelőzzem, még többet dolgoztam.

Közben elkezdtem a vegán életmódot, ami egyáltalán nem volt egyszerű. Az egész addigi táplálkozási rendszerem felborult, és mivel nem lehet minden sarkon vegán kaját kapni, előfordult, hogy inkább nem ettem. Én, aki előtte tartottam magam a napi háromszori étkezéshez, képes voltam kihagyni például az ebédet, aminek köszönhetően egyre ingerlékenyebb lettem. Ákos persze nem nézte jó szemmel, hogy alig vagyok otthon és teljesen elhanyagolom őt. Már alig szexeltünk, bár őszintén szólva nem is kívántam az együttlétet, inkább fejfájásra hivatkozva korán lefeküdtem.

Egyfolytában iszonyú fáradt voltam. Minden reggel úgy éreztem, képtelen vagyok felkelni. A telefonomon többször is inkább „szundit" nyomtam, aminek következtében szinte minden reggel elkéstem a munkából. A főnököm persze őrjöngött, de lassan már ez sem érdekelt.

Kezdtem rettegni, hogy valami komoly bajom lehet. Persze úgy tettem, mintha minden rendben lenne, de ha őszinte akarok lenni magamhoz, baromi nehéz volt koncentrálnom és egy-egy megbeszélésen nyitva tartanom a szemem. Többször előfordult, hogy elfelejtettem, mit beszéltünk meg a munkatársaimmal, és nem csináltam meg a rám osztott feladatot, ami baromi ciki volt. Teljesen szétestem, ami totál kétségbe ejtett. Én, a korábban életerős, energikus nő legszívesebben minden este csak hevertem volna a kanapén. Többen meg is jegyezték, hogy ritka rosszul nézek ki, iszonyú sápadt vagyok és a hajam is fénytelen, ami ráadásul elkezdett hullani is. Ennek nagyon nem örültem, mert a dús hajkoronám az egyik szexepilem.

Jó kis életmódváltás, mondhatom. Egy hétfő reggelen tehát eldöntöttem, ez így nem mehet tovább, muszáj változtatnom. Nem szívesen megyek orvoshoz, de azt gondoltam, egy vérvétel nem árthat. Amikor megérkezett az eredmény, leesett az állam: kiderült, hogy kóros vashiányom van. Az orvosom persze azonnal megkérdezte, hogy eszem-e rendszeresen, illetve hogy diétáztam-e mostanában, én pedig lesütött szemmel bevallottam, hogy vegán lettem, ráadásul több hónapja össze-vissza eszem. A dokim szerint ez az oka a vashiányomnak, a fáradtságnak, a sápadtságnak, valamint annak, hogy nem kívánom a szexet és úgy érzem, nincs semmi energiám.

Szerencsére van megoldás: mostantól oda fogok figyelni az étkezésemre, felülvizsgálom a vegán életmódomat, de addig is sok spenótot és salátát fogok enni, mert az tele van vassal. Sőt vaspótló tablettát is fogok szedni, ami a vashiány elkerüléséhez elengedhetetlen azoknak, akik nem esznek húst, állandóan diétáznak vagy intenzíven sportolnak. Bár még mindig levert vagyok, már bízom abban, hogy ez csak átmeneti állapot és hamarosan rendbe jövök. Az élet annyi csodát tartogat, nem akarok lemaradni róluk!

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária támogatta.

Nyitókép: Shutterstock