Két barátnő, akik teljesen másképp dolgoztak fel egy fájdalmas szakítást

Az a nap nem tartozik a legszebbek közé az életemben. Az akkori párommal elmentünk vacsorázni és moziba, majd miután hazaértünk, majd egy összezördülés után közölte velem, hogy neki tulajdonképpen jobb lenne egyedül. Egy világ dőlt össze bennem, éjjel még összeszedtem a cuccaimat, másnap pedig már vissza is költöztem a saját lakásomba. Éles váltás volt, de tudtam, hosszútávon ez lesz a legjobb mindkettőnknek. Ő már többször is említette, hogy nem kész az elköteleződésre, gyereket sem akart, igazából csak a karrierje érdekelte.

Közben a barátnőm nagyjából két és fél éve volt együtt az olasz párjával. Igazi, szenvedélyes szerelem volt az övék, az azonban állandó feszültséget okozott közöttük, hogy Kata nem akart kiköltözni Rómába, így távkapcsolatban éltek. A srác kéthetente Budapestre utazott, hogy a barátnőmmel lehessen, sokat utaztak együtt, sőt, még a kezét is megkérte. Akkoriban nem sokat találkoztunk Katával – amikor Luigi itt volt nála Magyarországon, megszűnt számára a külvilág –, így nagyon váratlanul ért, hogy ők is szakítottak. Mint kiderült, az utóbbi hónapokban rengeteget vitáztak és mivel a barátnőm hajthatatlan volt a költözést illetően, úgy döntöttek, a kapcsolatuknak nincs jövője.

El tudjátok képzelni, hogy két összetört szívű barátnő vigasztalta egymást? Akkoriban sok programot csináltunk együtt, tartottuk egymásban a lelket. Aztán az élet úgy hozta, hogy rövid időre megint ritkán láttuk egymást, Kata ugyanis úgy döntött, hogy Ausztriába költözik. Ez hozta meg számára a felejtést és a gyógyulást. Egy szállodában kezdett el dolgozni, a szabadnapjain pedig felfedezte az országot. Így távol került a fájdalmas emlékektől és a lakásától, amit Luigi-vel együtt rendeztek be. Miután eltelt pár hónap és lelkileg is erősebb lett, belevetette magát a Tinder világába. Nem akart komoly párkapcsolatot, két évig csak flörtölt, ismerkedett és beszélgetett a pasikkal.

Én más utat választottam arra, hogy összekaparjam magamat a gödör mélyéről. Mániákusan elkezdtem az önismeret és a spiritualitás felé fordulni. Mindenáron meg akartam tudni, miért nem sikerülnek a párkapcsolataim és miért olyan férfiakat vonzok be folyamatosan az életembe, akik nem akarnak elköteleződni. Szenvedélyesen kerestem a válaszokat, úgy éreztem, ez lesz a kulcs a nagybetűs szerelemhez. Próbálkoztam én is az online társkereséssel, de nem nagy sikerrel. Bár volt két rövidebb párkapcsolatom az elmúlt 5 évben, sokat voltam egyedül és közben rengeteget tanultam magamról.

Közben Kata is hazaköltözött, de előtte még megismerkedett Hans-szal a Tinderen, aki Németországban él. Elkezdtek találkozgatni és szép lassan egymásba szerettek. Az összetört szívű barátnőm újra képes volt bízni és esélyt adni egy férfinak. 1,5 éve vannak együtt és ma már azt tervezgetik, hogy Kata mikor költözik ki Németországba. Az ő élete talán révbe ér, míg én még mindig keresem az igazit.

Néha elgondolkozom azon, vajon melyikünk csinálta jobban? Lehet-e vagy kell-e ezt egyáltalán jól csinálni? Emlékszem, nagyjából két évvel a szakítás után elutaztunk együtt Horvátországba és egy hegy tetején ünnepélyesen elengedtük az elmúlt évek fájdalmait. Bár mindketten más irányba haladtunk, valahol mindketten megtaláltuk abban önmagunkat. És ez a legfontosabb.

Nyitókép: Shutterstock