Én mindig az a típus voltam, akihez közelebb állt a világfájdalom, mint a mindenen átívelő pozitivizmus. Nem vagyok erre különösebben büszke, sőt! Sokszor szégyelltem, hogy már megint szomorú vagyok. Hiszen a csapból is az folyik, hogy a legrosszabb helyzetben is lásd meg a jót, a citromból csinálj limonádét és amúgy is légy a jelenben, mert akkor úgysincs miért aggódni. Én viszont sokszor szorongtam a múlt vagy leginkább a jövő miatt, aztán már azért is szorongtam, mert szorongok és nem vagyok képes rohadt pozitívan látni a világot.
Mindenkinek vannak rosszabb periódusok az életében, csak vannak olyan emberek, akik nem beszélnek erről. Ők mindig azt válaszolják, hogy jól vannak, minden szuper. Mindig. Sosem értettem, hogy csinálják, de szerintem leginkább hazudnak saját maguknak (is). Az meg, lássuk be, senkit sem vitt még előre. Ha szomorú vagy, éld meg a szomorúságot. Ha dühös vagy, legyél dühös. Ezeket az érzéseket nem szabad elnyomni, mert az csak megbetegíti az embert. Én azt tanultam, ha nem menekülünk a negatív érzések elől, hanem megéljük azokat, akkor sokkal hamarabb elmúlik a rosszkedvünk. Persze azt se mondom, hogy hónapokig sajnáld magadat, de ne akarj mindenáron jól lenni.
Nekem ez sokat segített abban, hogy megértsem, kár kapálóznom az aktuális érzéseim és élethelyzetem ellen. Persze van, amin tudsz változtatni, és tegyél is meg minden tőled telhetőt, ugyanakkor vannak dolgok, amikre nincs ráhatásod. Nem tudsz mást tenni, mint alázattal elfogadni, hogy baromi nehéz most neked, de valamiért ezt kell megélned, ezzel van dolgod. Ha már nincs benned az az őrületes ellenállás, akkor könnyebb lesz megélni a mindennapokat.
Ha nagyon rossz kedvem van, mindig arra gondolok, hogy egyszer ez is el fog múlni. Az élet egyensúlyra törekszik, egy rosszabb periódus után általában egy jobb következik. A hangulatunkat annyi minden befolyásolja: az időjárás, a hormonháztartásunk és az is, hogy aludtunk éjszaka. Nincs olyan ember, aki mindig toppon van. Régebben olvastam valahol, hogy nem azért érkeztünk a Földre, hogy boldogok legyünk, hanem, hogy tanuljunk, fejlődjünk. Ugyanakkor a mélypontoknak van 1-2 előnye is. Gondolj bele, hogy a legnagyobb írók, költők is a szenvedésből inspirálódtak a leginkább. Ráadásul egy kiadós kiborulás után feltámadhatsz, mint a főnixmadár.
Ez a másik, amivel magamat szoktam vigasztalni. Holnap új nap jön. És minden egyes nap egy lehetőség arra, hogy történjen veled egy kis csoda, ami mindent megváltoztat. Ha nagyon rossz passzban vagy, koncentrálj mindig csak a következő 5 percre. Kis célokat tűzz ki magad elé, amik sikerélményhez vezetnek. Nem a mélypontok a legalkalmasabbak arra, hogy megváltsd a világot, ilyenkor inkább csak a túlélésre koncentrálj. A világmegváltás megvár.
Gondolj arra, jelenleg a világban sok embernek ugyanúgy sz*r napja van, ugyanúgy szakított vele a párja és ugyanúgy elveszített valakit, akit szeretett. Tudd, hogy bármi is bánt, nem vagy egyedül. Ettől talán nem lesz jobb, ugyanakkor talán könnyebb, ha tudod, vannak sorstársaid és nem te vagy a csodabogár, aki éppen nem tud jól lenni.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.