A csúnya fiú és a menő csaj szerelmi kudarca

Pedig ez néha akár életeket, szerelmeket tehet tönkre...

Sosem felejtem el Gyula esetét. Nem volt helyes arca, se kigyúrt teste, se lehengerlő fellépése, ami már első pillanatban magával ragadja az embert. A legtöbben átlagosnak sem mondták, inkább csúnyának. De a maga csendességében egészen különleges gondolatai voltak. A megközelítéseiben mindig volt valami egyedi. Miután párszor dumáltál vele, már tudtad: ha megszólal, érdemes rá odafigyelned.

Egyszer aztán egy barátnőmmel - aki nem tartozott a Gyulával közös baráti körhöz - szóba került a srác. Ő pedig szabályszerűen felszisszent izgatottságában: "Te ismered?!" Helgáról tudni kell, hogy a menő csajok mintapéldánya. Az a típus, akiről a férfiak többsége álmodik. Gyönyörű arc, csodás alak, trendi stílus. És mindemellett egyáltalán nem hülye, sőt, az érzelmi intelligenciája is tök rendben van.

Évekig komoly kapcsolatban élt, aztán a vőlegénye benyögte, hogy mégsem tud elköteleződni. Szóval, Helga éppen szingli volt, és Gyula nevének hallatán úgy csillant fel a szeme, hogy még én is meglepődtem.

Kiderült, hogy látásból évek óta ismeri, és magában a "titokzatos, mély hangú fiú"-ként tartja számon. Akinek valahogy "felkavaró a pillantása", a hangjába pedig beleborzong "mindene". Megkért, hogy meséljek róla, és mivel csak jókat tudtam mondani, hamar oda lyukadtunk ki, hogy hozzam szóba a srácnak. Magyarán meg lettem bízva a kerítéssel.

Innentől úgy tűnhet, mintha Disney-mesébe csapna át a sztori. Gyula is tudta, kiről van szó, és mikor mondtam, mi a helyzet, láthatóan elakadt a szava. Hogy egy ilyen nő, mint Helga... Hogy vele? De miért? Mit akar? (Hát mit? Cseszd meg, ismerkedni, mert bejössz neki.) Végül felhívta a lányt. Beszéltek. Találkoztak. És kapaszkodj meg: összejöttek.

Forrás: Shutterstock

Mielőtt mindenki nagyon beleélné magát a happy endbe, elárulom: a történet vége szomorú - de nem azért, amiért sokan gondolnák. Nem a menő csaj gondolta meg magát. Nem ő hagyta el a srácot egy sármos divatmacsóért. Nem csalta meg. Nem unt rá. Nem ábrándult ki belőle. Gyula volt az, aki nem bírt megbirkózni a helyzettel.

Azt hiszem, igazából egy pillanatra sem hitte el, hogy tényleg kellhet egy gyönyörű nőnek. Belerokkant a félelembe, hogy nem lesz elég, a környezete pedig még rátett egy lapáttal. A baráti kör egy része egyértelműen éreztette, hogy ez a szerelem nem tarthat sokáig. Volt, aki célzásokkal, volt, aki nyíltan kimondta: ugyan, mit akarna hosszú távon egy ilyen csaj egy Gyula-félétől?

Mivel Helga bizalmasa voltam, másfél éven át követtem figyelemmel a reményteli - aztán már egyre fáradtabb - küzdelmét. Mert küzdött kettőjükért. De Gyula egyre hülyébb lett. Az önbizalomhiánya féltékenykedésben, ok nélküli szakítási rohamokban csapódott le. Az ellendrukkerek pedig minden veszekedés után olyan arcot vágtak, mintha azt mondták volna: "Na, ugye? Látod, öreg, ez a vége, ha valaki túl sokat akar. Maradj a saját fajtádnál, azzal sikerülhet, és ne röhögtesd ki magad ilyen elvetélt kísérletekkel!" A háta mögött pedig tényleg ez a szöveg ment.

Mondanom sem kell, végül szakítottak. Helga belefáradt az állandó drámázásba és feladta. Annyira megviselte az eset, hogy elfogadott egy külföldi állást grafikusként, és még az országból is dobbantott. Mielőtt azonban elment, küldött velem egy búcsúajándékot Gyulának. Mindenki ott volt, mikor átadtam. És mikor a srác kicsomagolta a szuvenírt, mindenkinek elkerekedett a szeme.

Mert egy arckép volt, Gyuláról. És nem csak a tehetség volt megdöbbentő, amivel készítették. Hanem az, hogy a fiú SZÉP volt rajta. Pedig nem javították ki a vonásai szabálytalanságát, nem változtattak a valós arányokon. Mégis, valami nemesség, valami férfias erő tükröződött az arcán. Csak ekkor jött rá mindenki, hogy Helga ilyennek látta Gyulát. Neki ez volt a valóság - nem a szürke, jelentéktelen, csúnyácska fiú, mint a többségnek. Hát ennyit a címkékről. Te hittél volna kettejük szerelmében?

Nyitókép: Shutterstock