Hidegzuhanyként ért, amikor bevallottad: nem vagy belém szerelmes

Első látásra rabul ejtetted a szívemet. Amint megpillantottalak, ahogy az étterem előtt vársz rám, összerándult a gyomrom. Én is hatással voltam rád, a pupilláid óriásira nőttek és láttam a tekinteteden, hogy élvezettel nézel végig rajtam - a lábujjamtól egészen a kiálló hajtincsemig. Elegáns öltönyt viseltél és az illatod csak fokozta a vonzalmamat. Rég nem hatott rám senki úgy, mint aznap este te. Amikor az asztalunkra vártunk, megfogtad a kezemet. Biztonságot adó érzés volt, apró kézfejem a tiédben megpihentetni, egyáltalán nem volt idegen vagy furcsa érzés.

Lesegítetted rólam a kabátomat, kihúztad a székemet. Néhány olyan figyelmesség, amikben régen nem volt részem. Hosszú idő után királynőnek éreztem magam. Kértél egy üveggel az én kedvenc boromból, – még csak az sem jött nálad számításba, hogy a ház legdrágább borát választod, - így fokoztad a figyelmességedet. Olykor azon kaptuk magunkat, hogy minden felesleges szó nélkül ülünk egymással szemben, elmerülünk egymás pillantásában, mintha örökké akarnánk magunknak ezt a túl negédes helyzetet. Kellemes. Ez jellemezte legjobban az együtt töltött első vacsoránkat.

Egy hét múlva újra találkoztunk. Elmentünk kirándulni, Budapesttől messzire, a Prédikálószékre. Autóval mentünk hosszan, majd Dömösnél lent hagyva az autót elindultunk a magasba, hogy miénk legyen a fotókon megelevenedő mennyei panoráma. A kalandunk nem indult könnyen, hiszen olyan meredeken vezetett fel az út, hogy kis híján le is zuhanhattunk volna. Egyszer meg is csúsztam, de időben elkaptál, biztonságot adtál és megvédtél, valami előre nem látható végzetes következménytől. A tetejére felérve elvesztünk egymás csókjai között. Azt hittem, hogy ez az út többről szólt és ilyen érzések nem mindenkivel jönnek felszínre.

Nyár végén elutaztunk néhány napra, hogy Rovinj partjain töltsünk egy romantikus hosszú hétvégét.

Hajókáztunk, a tengerbe ugráltunk, gyümölcsöt ettünk és ekkor is szinte minden tökéletes volt. Előzékeny és kedves voltál, úgy tűnt, minden rendben. Sőt, láttam, hogy nagy bejelentésre készülsz: olyanra, ami hittel és reménnyel szolgálhat.

Az utolsó napra, valamiért reggelire tartogattad a bejelentésedet. Szerelmi vallomás helyett elmondtál egy halom sületlenséget az érzéseidről, majd kibökted: fantasztikus időszakot töltöttünk együtt, de nem tudod tovább folytatni, mert nem vagy belém szerelmes. Felfoghatatlan volt minden szavad számomra. Megsemmisültem. Halálosan komolyan mondtad és ismeretségünk óta először nem tükröződött semmilyen érzés a szemeidben. Fájdalmat okozott az igazság, ami rólunk szólt, mégsem tudtam elhinni, hogy tényleg így érzel.

Rég volt ez a nyár, mégsem tudtam azóta sem felébredni közös álmunkból.

Nyitókép: Shutterstock