Miből gondolod azt, hogy nem vagy elég jó nekem?

- Figyelj, erről szó sincs, egyszerűen csak ilyen vagyok, és az elején gyakran esem abba a hibába, hogy mindent tudni szeretnék az aktuális randipartneremről. Ezért ez a sok kérdés, ha esetleg az előzőeket erre értetted.

- Arra értettem, hogy legutóbb, amikor beszéltünk, ez volt az érzésem. Hogy folyamatosan tesztelsz és azt érezteted velem, nem vagyok neked elég jó. Jól éreztem? - nézett rám kérdőn Ákos.

- Figyelj, ha úgy érezted, tesztellek, elnézést kell kérjek, mert nem ez volt a szándékom. De meg tudnád nekem mondani, miből érzed azt, hogy nem vagy elég jó nekem? - vontam kérdőre, mert magam sem értettem a dolgot.

- Abból, hogy a karácsonyi ünnepek alatt folyton csak én írtam neked, pedig nekem is jól esett volna, ha néha rám írtál volna. Ebből és még más apró válaszból azt érzékeltem, hogy egyáltalán nem érdekellek.

- Figyelj, ez nem így van! Sajnálom, ha emiatt azt érezted, hogy nem kellesz, vagy hogy nem érdekelsz eléggé. A jóhoz hamar hozzászokik az ember, és ebben az esetben is ez történhetett, mivel gyorsan hozzászoktam ahhoz, hogy minden nap érdeklődsz felőlem, és eszembe sem jutott, hogy nekem is írnom kéne. Ne haragudj, elismerem, hogy ez nem volt szép tőlem - próbáltam kimenteni magam ezzel a válasszal, de úgy láttam Ákos csak félig boldog ettől.

- Egyébként lehet, hogy néha sok vagyok az üzeneteimmel, de én ilyen vagyok, ha valaki nagyon érdekel, akkor nagyon érdekel - mondta Ákos, miközben a szeme sarkából folyton a reakciómat leste.

- Nem vagy sok, és jól estek a kedves üzeneteid, de mondom, a jóhoz hamar hozzá lehet szokni. Kérlek hidd el, hogy érdekelsz, remélem a beszélgetéseink alatt nem pont az ellenkezőjét érezted - válaszoltam Ákosnak, amit pont így is éreztem, de úgy látszik nem tudtam eléggé kifejezni az érzéseimet.

- Persze, értem, és örülök neki, hogy erről is beszéltünk, nem szerettem volna, ha nézeteltérések vannak köztünk már így az elején, de jobb szerettem volna erről személyesen beszélni.

- Igen, megértelek, de ha van még valami, ami nyomja a lelkedet, nyugodtan mondd el, én sem szeretném, ha emiatt tüskék maradnának bennünk a legközelebbi találkozóig - tettem hozzá a végén.

- Nem, igazából csak ennyi volt, ami miatt kétségek támadtak bennem, meg ugye azt hittem, teszteled a kitartásomat, amivel igazából nincs baj... - folytatta Ákos.

- Figyelj, nem teszteltelek, de való igaz, hogy az mindenképpen imponál, amiért ennyire kitartó voltál, mert mások már rég lemorzsolódtak volna, és bottal üthetném a nyomukat, ha akarnám... - vágtam Ákos szavába, mert úgy éreztem, kicsit a sötétben tapogatózik velem kapcsolatban. A találkozónk végül jól alakult, és három teljes órán át megállás nélkül beszélgettünk. Nagyon élveztem a vele töltött időt, és bennem is tudatosult, hogy mire kell odafigyelnem legközelebb, még mielőtt még belekényelmesednék a jó dolgokba.

Nyitókép: Shutterstock