Ha látod a jegygyűrűt az ujjamon, miért nyomulsz?

Az eljegyzésünk után pár héttel újdonsült vőlegényemnek munka miatt el kellett utaznia. Ezért a barátaimmal mentem el este kirúgni a hámból, hogy megünnepeljük: menyasszony lettem. A kedvesem csak néha tudott becsatlakozni videóhívásban - mint utólag kiderült, sosem akkor, amikor kellett volna.

Történt ugyanis, hogy két tánc között leültem pihenni és pár perc erejéig felhívtam őt, hogy váltsunk néhány szót. Miután leraktuk, visszatértem a táncparkettre a csajokhoz. Nagyjából három zeneszámot követően arra lettem figyelmes, hogy egy srác mögém nyomult, megmarkolta a csípőmet és ringani kezdett a zene ritmusára. Azonnal ellöktem magamtól és megfordultam. Ő értetlenül nézett rám, én pedig válaszul bemutattam neki... a gyűrűs ujjammal. Mire az alkoholmámorban úszó reakciója az volt, hogy „De szép bizsu!". Szívem szerint felpofoztam volna, de a lányok szerencsére visszafogtak.

Pár nappal később beültünk egy étterembe. Négyünk közül én voltam az egyetlen menyasszony, mégis megint engem akartak felszedni... A pincér srác feltűnően jó fej és készséges volt velem. Még szabadidejében, a pulttól is vissza-visszatekintgetett az asztalunk felé - konkrétan rám -, és mikor másik asztalhoz vitte ki a rendelést, nem hagyta ki, hogy felém ne sandítson. Amikor a végén intettem a számláért, direkt a jegygyűrűt viselő kezemmel toltam elé a cechet, majd jelentőségteljesen ránéztem. Ekkor a kezemről végre a szemembe nézett. Azonnal behúzta a nyakát, elvette a pénzt és már ott sem volt.

Hazafelé menet teljesen kiakadtam.

- Múltkor, a boltban is ez volt a kasszás fiúval! Hihetetlen. Nem láttak még sosem eljegyzési gyűrűt? - fakadtam ki.

- Vagy sose adtak... - nevetett fel egyik barátnőm. - Engedd el, Barbi! Menyasszonyként még kapósabb vagy. A tiltott gyümölcs édesebb, és csak játsszák az ostobát, hogy nem tudják miért is hordod azt a gyűrűt.

- Hát tutira nem nézhetnek bizsu-királynőnek, ugyanis sosem hordok más ékszert. És még ez is irtó fura... - felemeltem az ujjam, hogy a gyűrűmre nézzek, ami megcsillant a napfényben.

- A kedves vőlegény tudja, hogy pályáznak rád a hím társai?

- Említettem neki, ő meg jót nevetett. Azt mondta, ha akkor is ez lesz, amikor vele jelenek meg valahol, akkor a gyűrűm helyett majd ő beszél. - Zavartan felkuncogtam.

Az igazság az, hogy rosszul éreztem magam. Szingliként hízelgő lett volna, hogy ennyien és így nyomulnak rám, de menyasszonyként zavart.

Szerencsére, a következő héten már kéz a kézben mentünk el ebédelni és bulizni a vőlegényemmel. Ő és a gyűrűm végre kellőképpen riasztó hatással bírtak, mert hihetetlen, de igaz: amikor egy mosdószünet, vagy italrendelés erejéig magamra hagyott, szinte rögtön betámadtak a férfiak. Viszont szerencsére mindig jókor jelent meg mellettem, s fűzte az ujjait az enyémek közé. Így a gyűrűm mindkettőnk bőrét súrolta...

Barbi történetét Pokk Brigitta jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock